- Most mit csináljunk?- akad ki Rydel.
- Fogalmam sincs- mondom sírva.
Elindultam jobbra, de visszafordultam, majd elindultam balra, de megint visszamentem. Fogalmam sem volt, hogy merre keressem. A végén már a vállam nekitámasztottam egy vastag fának, és csak néztem előre. Hírtelen valakinek a kezét éreztem meg a derekamon.
- Úristen!- ugrok fel és megfordulok. Riker állt velem szembe, és csak röhögött azon, hogy hogy megijedtem, de mikor látta, hogy Rydel-nek és nekem is kisírtak a szemeink abbahagyta.
- Te nem vagy komplett! Hogy csinálhattad ezt? Eltűnsz egy ismeretlen erdő közepén?! Hogy lehetsz ennyire hülye?! És, ha valami bajod esik?!- ütögetem. A végén már nem nagyokat ütöttem, hanem csak zokogtam.
- Jó, nyugi! Ssshh. Debby! Semmi baj... itt vagyok. Ne sírj!- ölel magához Riker. Hírtelen ellöktem magamtól és egy hatalmas pofont adtam neki, majd újra megöleltem, aztán megint ütögetni kezdtem.
- Na jó fejezd be! Sajnálom!- szórít magához, hogy ne tudjam megütni. Egy darabig csak ficánkoltam össze-vissza, hátha még meg tudom ütni, de abbahagytam és még sírtam egy darabig, majd azt is befejeztem.
- Többet nem csinálok ilyet! Na gyere ide!- nyújtja a kezét Delly-nek, mire odajön és másik oldalról szintén felpofozza Riker-t, majd megöleli.
- Most úgy jártál, mint Jack Sparrow- mondja Ross.
- Ja, csak én beismerem, hogy ezt megérdemeltem- ölel meg egyszerre Delly-t és engem, Riker.
Miután mindenki lenyugodott elindultunk ki az erdőből végre. Visszamentünk a házhoz, vettünk elő pokrócokat és elindultunk. Kb. 10 perc múlva mindenki elaludt kivéve Riker-t, aki vezetett és engem, aki csendben ült mellette és csak meredten nézte az utat.
- Tényleg sajnálom! Nem hittem, hogy ennyire megijedtek- néz rám egy pillanatra.
- Akkor mit hittél? Hogy boldogan, tapsikolva fogunk reagállni arra, hogy eltűnsz? Azért annyira nem utálunk- kiabálok hallkan, hogy senki ne ébredjen fel.
- Sajnálom! Többé nem csinálok ilyet. Ne haragudj- fogja meg a kezem.
- De haragszom! Nagyon is- takarózom be a pokrócommal. Riker kinyújtotta azta kezét, amelyikkel a kezemet fogta, majd nekidőltem, ő pedig átkarolt. Egy darabig így utaztunk, de rájöttem, hogy ez mind a kettőnknek kényelmetlen, így visszadőltem az ablakra, és figyeltem, ahogy vezet.
- A kezemet, azért még foghatnád egy kicsit- mosolyog rám, mire nevetve megfogtam a kezét.
Mikor már közel voltunk az utcánkhoz, elkezdtük keltegetni a többieket, de mivel nem akartak felkelni, Riker dudált.
- Fent vagyok!- pattan fel Ross, de beveri a fejét a kocsi tetejébe.
- Jó reggelt! Örülök neki!- mondom nevetve.
- Hé! Miért fogjátok egymás kezét?- dől előre Ratliff, mire Rikerrel elengedjük egymás kezét.
- Csak fázott a kezem. Meg amúgy is, barátok vagyunk- mondom.
- Na persze! Mi van köztetek?- dől előre Rocky is.
- Most éppen a kézifék- nevetek. Nagynehezen abbahagyták a kérdezősködést, de csak azért, mert hazaértünk.
- Hazaviszem Debby-t. Ti menjetek csak- szól hátra Riker Delly-nek. Csak bólintott, majd becsukta az ajtót. Hallottuk, ahogy lecsukják a csomagtartót, így már majdnem indultunk, mikor valaki kopogott az ablakon. Mind a ketten odanéztünk, mire Ratliffal találtuk szembe magunkat, aki szívecskét formált a kezével, és csücsörített a szájával.
- Na jó, induljunk!- tapos a gázba Riker, mire elnevetem magam.
- Gyere be!- veszem el Riker-től a csomagomat, miután kiszálltunk a házunk előtt.
- Csak akkor, ha hagyod, hogy bevigyem a táskád- nevet, mire elengedem az említett tárgyat. Bementünk, de sehol senki. Az asztalon találtam egy cetlit, amit szomorúan olvastam el.
- Hol vannak a szüleid?- kérdezi Riker, mire megfordulok.
- Egy üzleti vacsorán- emelem fel a papírt.- Ami azt jelenti, hogy egyedül leszek itthon. Ilyen esőben. Ez ilyesztő- nevetem el a mondtatom végét.
- Félsz itthon egyedül?- néz rám meglepetten.
- Kicsit. De ezen mi olyan meglepő?- kérdezem.
- Az, hogy régen nem féltél semmitől- lép közelebb Riker.- Csak a csókolózástól- nevet fel.
- Mivan? Nem féltem, oké? És régen sem szerettem egyedül lenni- mondom, de Riker csak tovább nevetett.- Nem maradnál itt? Csak egy kicsit?- kérdezem kicsit félve.
- Ha szeretnéd, akkor maradok- mosolyodik el, mire én is.
- Keresel valami filmet? Én addig csinálok forró csokit- megyek a konyha felé.
- Előbb szerintem öltözz át, mert vízes vagy. Én is behozom a cuccom, oké?- kérdezi, mire bólintok. Riker kiment én pedig felmentem a szobámba. Kivettem a szekrényemből a bő pólómat, meg egy pizsi rövidnadrágot, fogtam a takarómat és lementem. Míg Riker átöltözött a fürdőben, megcsináltam a forrócsokit, meg pár szendvicset.
- Felhívtam anyát, hogy ne keressen, mert nálad maradok egy darabig- jön ki a fürdőből.
- És nem gond, hogy maradsz?- teszem le a tányért, meg a két bögrét.
- Nem, csak figyelmeztetett, hogy ne csináljunk semmi olyat- teszi le a telóját. Először nem értettem, hogy mire célzott, majd leesett.
- De csak barátok vagyunk- nevetek.
- Én is ezt mondtam- ül le. Szóval már Stormie is azt hiszi, hogy együtt vagyunk. Most vagy Ratliff-ék meséltek, vagy ők is olyanok, mint az én szüleim. Lehet mindkettő.
- Öhm.. csináltam szendvicseket is-ülök le Riker mellé.
- Király vagy- ad egy puszit az arcomra.
- Ezt miért kaptam?- nézek rá zavartan.
- Csak baráti puszi. Vagy túl sok?
- Picit. Figyelj, Riker! Én még tényleg nem állok készen arra, hogy újrakezdjük, vagy akármi, és azzal a csókkal is teljesen összezavartál- állok fel.
- Sajnálom! Nem akartalak összezavarni. Jobb lesz, ha megyek- kel fel ő is.
- Ne!- fogom meg a csuklóját, mire visszafordul.- Ne haragudj, csak hírtelen jött. Tényleg legyünk csak barátok oké?- kérdezem, mire bólint.- Akkor keresel filmet?- mosolyodok el, mire ő is.
Leültünk a kanapéra, Riker pedig keresett egy filmet. Közös megegyezéssel elindította a Jurassic Worldöt, és azt néztük. Betakartam mindkettőnket és úgy meredtünk csendben a TV-re, de fél óra múlva múlva elment az áram a vihar miatt.
- De jó!- nyúlok az asztal felé, ugyanis a telefonom világítani kezdett. - Anya írt egy SMS-t. Nem jönnek haza a vihar miatt. Apa munkatársánál alszanak- teszem el a telefont.
- Én szívesen maradok- mondja Riker.
- Annak örülnék- dőlök hátra.
- Barátként... átölelhetlek?- kérdezi, mire elmosolyodom, bár ezt gondolom nem látja a sötétben.
- Szerintem menjünk fel, és aludjunk- mondom.
Fogtuk a takarómat és elindultunk a vak sötétben felfelé.
- Asszem, nem kellett volna Jurassic Worldöt néznem- nevetek, ugyanis féltem, hogy hírtelen felbukkan előttem egy dínó.
- Nyugi! Itt vagyok!- fogja meg Riker a derekamat. Nagynehezen megtaláltuk a szobám ajtaját, majd bementünk és lefeküdtünk az ágyra.
- Most átölelhetsz- nevetek, mire átkarol.
- Amúgy ugye tudod, hogy a barátok is szoktak együtt aludni, meg pusziszkodni?- kérdezi, mire felnevetek.
- A legjobb barátok, mint mi- mondom, mire magához szorít.
- Holnap nem megyünk el valahova? Moziba vagy a strandra?- kérdezi.
- Az túl romantikus. Inkább nézzünk itthon egy filmet, és rendeljünk pizzát- válaszolok.
- Ahogy akarod- mondja, majd becsukom a szemem, és elalszom.
* Másnap*
- Megint elől hagyta a kaját- ébredek anyám hangjára. Egy pillanat! Anya!
- Riker!- keltegetem a mellettem fekvő személyt, de csak a fejére rakta a párnát.- Kelj már fel! Anyáék hazajöttek- térdelek fel az ágyon.
- Köszönj nekik helyettem is- fordul el. Hagytam had pihenjen, hiszen este itt maradt velem, így egyedül mentem le.
- Sziasztok!-ölelem meg apát.
- Örülök, hogy itt vagy! Mi ez a disznóól itt?- mutat anya a kanapéra és az előtte lévő asztalra.
- Tegnap csináltam magunknak egy kis kaját, meg forrócsokit, de elment az áram, így nem láttam, ezért nem tudtunk elpakolni, hanem inkább lefeküdtünk aludni- magyarázom meg a dolgokat.
- Várjunk csak... mi?- kerekedik el apa szeme.
- Igen, kicsit féltem itthon egyedül, ezért megkértem Riker-t, hogy maradjon itt- mondom, mire az említett személy lejön a lépcsőn a cuccaival.
- Jó reggelt!- köszön anyáméknak majd felém fordul- Én megyek. Majd hívlak- ölel meg.
- Kikísérlek!- indulok el vele. - Nem maradsz reggelire?- kérdezem, mire megrázza a fejét.- Köszönöm, hogy itt maradtál velem- ölelem meg szorosan.
- Nincs mit! Amúgy, a szüleid minket néznek- suttogja a fülembe, mire elengedem. Becsuktam az ajtót és megfordultam, anyáék pedig gyorsan eltűntek. Bementem a nappaliba és karba tett kézzel álltam előttük.
- Itt aludt?- kérdezi apa.
- Igen- mondom egyértelműen.
- Kicsim, nekünk bármit elmondhatsz, nem kell titkolóznotok- lép hozzám anya.
- Miről beszélsz?- nézek rá értetlenül.
- Jártok?- kérdezi, mire mégjobban elkerekednek a szemeim.
- Dehogy is! Tegnap este féltem, ezért megkértem, hogy maradjon, amíg haza nem értek. Néztünk egy filmet, de elment az áram, ti meg írtatok egy SMS-t, hogy csak ma jöttök, ezért megkértem, hogy aludjon itt. Nem történt semmi. Barátok vagyunk. Csak barátok!- mesélem a történetet.
- És a cuccai?- kérdezi apa.
- Szakadt az eső és eláztunk. Mondtam neki, hogy öltözzön át, ezért hozta be a cuccait- válaszolom.
- Szóval, csak barátok vagytok?- néz rám anya.
- Igen! Komolyan szerintetek nem szólnék, ha járnánk?- kérdezem. Erre persze nem válaszoltak, így inkább felmentem a szobámba. Megcsináltam az ágyamat, majd letusoltam és felöltöztem.
- Szia!- szólok bele a telefonba, miután Riker sikeresen felvette.
- Szia! Mizu?
- A szüleim azt hiszik, hogy több van köztünk, mint barátság, és, hogy este történtek dolgok- mondom, kicsit nagyon cikinek érezve a dolgot.
- Az én szüleim szintén. Akkor a mai nap törölve?- kérdezi kicsit szomorúan.
- Halasszuk el. Mondjuk holnap?- vetem fel az ötletet.
- Oké. Viszont ma este lesz egy medencés buli nálunk. Eljöhetnél- ajánlja fel.
- Oké. Ott leszek- mosolygok, bár tudom, hogy nem látja.
- Akkor este nyolckor- mondja és leteszi. Felkászálódtam és kinyitottam az ajtót, ahol anyámat pillantottam meg.
- Jesszus, te hallgatózol?- akadok ki.
- Nem csak öhm... mosni készülök és meg akartam kérdezni, hogy van-e koszos ruhád- hazudik.
- Már beraktam a gépbe- kerülöm ki és lemegyek.
- Apa, este lesz egy medencés buli Lynchéknél. Elmehetek?- vetem be a kiskutyaszemeket.
- Igen. Képzeld, minket is meghívtak- mondja, mire a kiskutyaszemek egyből átváltanak meglepett tekinteté.
- Mi? Ki?- kérdezem.
- Stormie- jön le anya a lépcsőn.
- Azt hittem, hogy fiatal buli lesz- mondom, mire mind a ketten sértődötten néznek rám.- Nem úgy értettem!- emelem fel kezem védekezés képpen. Apa tovább olvasta az újságot, anyám pedig a ruhatárát nézte át, hogy mibe jöjjön. Édes jó Istenem... mi lesz ebből?!
Hamar eljött az este, így gyorsan elkészültem. Felvettem egy farmer rövidgatyát, meg egy ujjatlan pólót, alá pedig a kék bikinimet, feltettem a napszemüvegem és lementem.
- Mehetünk!- állok meg anyáék előtt. Még húzták egy kicsit az időt majd végre elindultunk. Kb. öt percre lakunk a Lynch háztól, szóval nem kellett kocsi. Ahogy egyre csak közeledtünk a célunkhoz, egyre hangosabb lett a zene. Az utca végén olyan volt, mintha én hallgatnám fülhallgatón a zenét.
- Kezdődhet a bulii!- kiáltom, ahogy Riker egy piros pohárral a kezében ajtót nyit.
- Pontosan, mint mindig!- nevet.- Gyertek be!- enged be.- Örülök, hogy ti is eljöttetek- fordul anyámék felé.
- Köszönjük a meghívást!- mosolyog anya, majd felém fordul.- Te pedig! Nem berúgni, mert következménye lesz!- fenyeget meg, majd elmennek.
- Nem mondtad, hogy őket is meghívtátok- hajolok Riker-hez, hogy halja, mit mondok.
- Anyáék ragaszkodtak hozzá- von vállat.
- Ugye tudod, hogy mi leszünk a téma?- kérdezem, mire bólint.
- Nem érdekel. Na bulizzunk!- indul ki, én pedig követem. Hát nem gondoltam, hogy ennyien lesznek. De tényleg. Az egész lakásban, sőt még az udvaron is, alig lehet megmozdulni. Sőt a ház lakóit egyáltalán nem látom.
- Debby!- hallom meg Delly hangját, mire arra fordulok.
- Szia!- ölelem meg.
- Jól nézel ki!- mosolyog.- Na le a ruhát, édesem! Ez egy medencés buli!- szól rám, mire elnevetem magam.
- Oké, de előbb...- nyúlok az asztalon lévő kispohárhoz, ami tele van valami piával.
- Azt hittem nem rúghatsz be- röhög Riker.
- Nem is. De ezt a bulit anyámék folyamatos figyelésével, csak így tudom túlélni- mondom és felveszek mégegy poharat.- Szólj, ha néznek!- fordulok el, majd lehúzom a pohár tartalmát.- Na mostmár mehetünk!- veszem le a pólóm, meg a nadrágom.
- Nem tudtam, hogy vetkőzős buli van- jönnek oda Rocky-ék. Figyelmen kívül hagyva őket, megfogtam Delly kezét, majd egyszerre beugrottunk a medencébe. Feljöttünk a víz tetejére, mire a többiek is beugrottak. Mivel vízi csata alakult ki, kiúsztam a medence széléhez, és ott támaszkodtam.
- Néznek!- úszik hozzám Riker, mire megfordulok. Anyámék valóban a konyhából néztek minket.
- Hagyják már abba!- mondom mérgesen.
- Hagyd őket figyelmen kívül. Csak bulizz!- támaszkodik meg könyökével a vállamon. Igaza van. Ezt az estét nem ronthatják el. Mivel Riker nem figyelt lefröcsköltem, ami később kiderült, nem volt jó ötlet. Elkezdtük egymást fröcskölni, majd a többieket követve, kiszálltunk a vízből és beugrottunk. Ezzel is elvoltunk egy darabig, majd abbahagytuk és inkább elmentünk táncolni.
- Júj, imádom ezt a számot!- kezdek el ugrálni és énekelni, majd Delly csatlakozik a fiúk meg csak nézik addig, amíg be nem rántjuk őket is táncolni.
- Kicsit visszafogottabban táncolj, és már is nem néznek- súgja Riker a fülembe.
- Te mondtad, hogy hagyjam őket- táncolok tovább. A szám végén Ry egy poharat nyomott a kezembe, mire furán néztem rá.- Ez mi?- kérdezem.
- Kevert pia. Én csináltam- mosolyog, mire ijedt arcot vágok.- Nyugi, drog nincs benne- röhög, mire elmosolyodom. Nem tudom, milyen erő vezérelt de megittam.
- Khm.. jézusom.. mi ez?- kezdek el köhögni a szörnyű és nagyon erős italtól.
- Mondom. Kevert pia- röhög.
- Úristen!- köhögök és röhögök felváltva.
- Debby!- jönnek oda anyáék, mire egy pillanatra elfordulok, hogy ne lássák az arcom, majd vissza.
- Tessék?- próbálok nem köhögni, több-kevesebb sikerrel.
- Mi apáddal hazamegyünk. Te még maradhatsz,de...- kezdi, de megakad.- Minden rendben?- néz rám aggódva.
- Persze! Menjetek nyugodtan, én még maradok- mosolygok. Anya csak bólintott majd elmentek, én pedig Rikerék felé fordultam.- Kezdek mindenből kettőt látni- mondom, de mondatom végét elnevetem.
- Ajjaj!- nevet Rydel.
- Nem is ittam sokat- értetlenkedek.
- Debby! Megittál vagy öt felest és még Ry erős kevert piáját is lehúztad- mondja Riker, mire ledöbbenve nevetni kezdek.
- Soha nem rúgtál még be?- kérdezi Rocky, mire megrázom a fejem, majd bólógatni kezdek, aztán megint megrázom a fejem és megint bólintok, majd röhögök.
- Miért, te ilyen szülők mellett berúgnál?- néz Ross Rockyra.
- Inkább menj csajozni- néz rá Rocky.
- Belőled is kettőt látok- próbálom átkarolni Riker nyakát.
- Én viszont egyet látok belőled, de az az egy annyit ivott, mint két ember- karol át.
- Jöttök táncolni? Imádom ezt a számot!- kezdek el táncikálni.
- Te minden számot imádsz?- röhög Ratliff.
Végül elmentünk táncolni, de szomjas lettem, így elindultam a konyha felé.
- Hova-hova?- kapja el a kezem Rocky.
- Mindjárt jövök!- mondom, mire elenged. Bementem a konyhába, ahol kerestem valami italt. Megittam, mire éreztem, hogy már tényleg sok volt.
- Hé! Szerintem már eleget ittál!- jön be Rydel és kiveszi a kezemből a poharat.- Gyere, szívjunk egy kis friss levegőt!- húz ki a konyhából. Mivel nagyon sokan voltak az udvaron, a ház oldalához mentünk.
- Debby!- jön oda Riker is.
- Hozok egy kis vízet- indul be Rydel.
- Egy jó coffeines vízet- mondja Riker.
- Nem vagyok szomjas!- kiabálok rájuk.
- Azt elhiszem- tart meg Riker, mert majdnem elestem. Pár percig csak álltunk, majd valami eszembe jutott, és nem tudtam nem kimondani.
- Sajnálom!- nézek fel rá. Csak furán nézett rám, nem tudta, mire gondolok.- Nem is kerestelek, miután elmentem. És te most mégis itt vagy és támogadsz. De tudnod kell, hogy még szeretlek. És szeretni is foglak!- meg akartam csókolni, de eltolt magától.
- Csak az ital beszél belőled. És nem szeretném, ha olyat tennél, amit holnap megbánsz- mondja.
- Itt a víz!- hozza oda nekem Delly az üveget.
- Nem kérem- tolom el kezét.
- Jobb lesz, ha most hazamész- karol át Riker, de Rydel megállítja.
- Ha így megy haza, a szülei megölik- mondja.
- De ha nem megy haza, azt hiszik, hogy velem van. És anyáék tuti szólnának nekik.
- Akkor nálam alszik- vágja rá Rydel.
- Fáj a fejem!- nyafogom.
- Gyere!- kezd el Riker a házba vezetni.
* Rydel szemszöge*
Hallottam a teljes beszélgetést Riker és Debby közt. Tudtam, hogy ő is szereti. Már csak Riker-nek kell bevallania. Nem értem, hogy miért nem jöttek még újra össze.
- Anya!- megyek oda szülőmhöz, aki kíváncsian néz rám.- Debby, ma itt aludna, ha nem baj- mondom.
- Dehogy baj. Csak akkor szólok a szüleinek- indul be.
- Várj!- szólok utána, mire megáll.- Mond, hogy az én szobámban alszik, velem. Mert beszélgetni akarok vele- mondom, mire bólint majd elmegy.
- Nagyon berúgott?- jönnek oda a többiek.
- Nem kellett volna Ry kevert hülyesége- nézek az említett személyre szúrós szemmel.
- Hé! Debby itta meg!- védi Ross az öccsét.
- Jó, de akkor is! Mindegy. Ma itt alszik, most pedig muszáj beszélnem Rikerrel- indulok el a lépcsőn lejövő személy felé.
- Elaludt. A szobádban van- mondja, mire nem válaszolok, csak kirángatom a ház mellé.
- Mikor akarod bevallani?- kérdezem karba tett kézzel.
- Mégis mit?- néz értetlenül.
- Azt, hogy szereted- kiabálok rá.- Ő bevallotta, most te jössz.
- Részeg volt! Azt sem tudta, hogy mit beszél- dől a falnak.
- Riker, te is nagyon jól tudod, hogy a gyerekek és a részegek mindig igazat mondanak! Teljesen vak vagy istenem!- fogom a fejem.- Én nem szólok többet. De még ezt elmondom neked, amit Debby-nek is mondtam... Addig húzod az időt, amíg későlesz!- idézem fel mostanában gyakran használt mondatomat, majd otthagyom.
