7. fejezet

* Debby szemszöge*

A fejem rettenetesen fáj, forog velem minden, iszonyatos pia szag árad, hányingerem van, és fogalmam sincs, hogy hol vagyok. Jelen pillanatban, még a szememet sem tudom kinyitni, csak nyöszörgök össze- vissza.
- Jó reggelt!- hallok meg egy halk hangot magam mellett, de ez a halk hang is nyílként süvített a fejembe, és olyan, mintha hangos bemondóba mondanák. Nagynehezen kinyitottam a szemem, mire Riker aggódó arcával találtam szembe magam.
- Volt már jobb is!- mondom és a fejemet fogom.- Mi történt?- nézek rá.
- Tegnap este kicsit berúgtál, aztán Delly jobbnak látta, ha itt alszol nála. Szóval felhoztalak, ő pedig szólt anyuéknak, akik szóltak a szüleidnek- mondja, mire kipattan a szemem.
- A szüleim tudnak róla?- akadok ki.
- Nem. Csak annyit mondtunk, hogy Delly-nél alszol, mert még beszélgetni akartok, meg ilyenek- mondja, mire megkönnyebbülök és újra a fejfájásommal foglalkoztam.
- Honnan jön ez a pia szag?- fintorodom el.
- Belőled- röhög Riker.
- Nem vicces. Nagyon fáj!- nyöszörgöm.- Miért forogsz?- nézek rá, mire elneveti magát.
- Hoztam neked gyógyszert!- nyújtja felém a fehér bogyót, ami most életet is menthet nálam. Bevettem majd visszafeküdtem és tovább szenvedtem.
- Kop-kop!- jön be Delly.- Hogy vagy?- kérdezi.
- Rosszul- ülök fel egy kicsit.
- Látszik- ül le az ágyra.
- Ezzel nem nyugtatsz meg- mondom. - Haza kéne mennem- kelek fel, de megszédülök és majdnem elhányom magam.
- Biztos?- kel fel Riker.
- Igen. A szüleim már nem tudják, hogy hol vagyok- indulok el.
- Szerintem zuhanyozz le, aztán menj- tanácsolja Delly, de megrázom a fejem.
- Hazakísérlek- jön utánam Riker.
- Nem kéne. Így is leordítják a fejem- fogom meg a kezembe a cipőmet, és elindulok a lépcsőn.
- Na, mizu, bulikiráynő!- dől mosolyogva az ajtófélfának Rocky.
- Rocky, most ne! Kérlek!- nézek rá, majd kiindulok.
- Elviszlek- csukja be maga után az ajtót Riker.
- Ha, nem akarod, hogy telehányjam a menő kocsidat, akkor nem viszel el. Azért köszönöm!- fordulok meg és hazaténfergek. Az utcán kb. 5 ember jött velem szemben az utcán, és mind hülyének nézett, mert mezítláb sétálok. Semmi életerőm nem volt a cipőmet felhúzni, sem a bámészkodóknak beszólni. Nézzenek csak! Mintha ők még nem rúgtak volna be.
Hazaértem, nagy nehezen megkerestem a kulcsom, és beraktam a zárba. Óvatosan elfordítottam, majd halkan kinyitottam,hátha sikerül csendben felmennem. Lábujjhegyen mentem beljebb, de, mikor leraktam a cipőmet, nem vettem észre a mögöttem lévő álló fogast, így felborítottam. Anyám ócska antik szarja, amit nem is tudom, hogy minek használunk, ha van normális fogasunk, hatalmas hanggal csapódott a padlónak, ami iszonyatosan fájt a fejemnek, és azt hittem, most végem. A fájdalomtól is meg a szüleim is kinyírnak. Ám, nem így lett. Nem jött elő senki sem a zajra. A legkevésbé sem érdekelt most a felborult tárgy, hanem bementem, de nem volt a nappaliban senki.
- Hahó!- lépek be a konyhába, de semmi, csak az asztalon egy kis papírka.
"Dolgozni mentünk, majd jövünk! Vásárolj be, mosd ki a ruhákat, mosogass el!
Szeretünk!
Puszi: Anya és Apa!"
Ha ilyen üzenetet kapok, ráadásul másnaposan, elgondolkodom azon, hogy tényleg szeretnek-e.
Felkutattam az összes szekrény és fiókot, mire találtam még fejfájás csillapítót. Persze a doboz a polc legtetején volt, így mikor végre a kezemben volt, vagyis az ujjaimban, kicsúszott a kezemből, leesett és kiborult.
- Basszameg!- káromkodom, miközben belerúgok a görcsoldóba.
Azt is hagytam a francba. Megkerestem a fejfájás csillapítót és bevettem. Az iszonyatos pia szagban már fuldokoltam, ezért a fürdőszoba felé vettem az irányt. Beálltam a zuhany alá, és élveztem, ahogy a víz végigfolyik rajtam, és, hogy a tusfürdőm kellemes illata elfedi az alkohol bűzét. Kiszálltam a zuhany alól, mikor csengettek. Gyorsan magamra tekertem a törölközőmet, és lementem ajtót nyitni.
- Még most sem festessz valami jól!- néz rám Riker, mikor kinyitom az ajtót.
- Kössz!- forgatom a szemem, ami most iszonyatosan fáj.- Mit keresel itt?- hajtom be egy kicsit az ajtót, mivel a szemben lakó szomszéd furán nézett rám, hogy törölközőben nyitok ajtót egy fiúnak.
- Csak gondoltam megnézem élsz-e még- mosolyog, miközben hátranéz, és észrevette a szomszédod, így értette, miért bújtam az ajtó mögé.
- A szüleim melóznak, szóval nem öltek meg- mondom.
- Én nem a szüleidre céloztam. A másnaposságodra. Mi lett azzal a fogassal?- mutat magam mögé, mire hátranézek.
- Találkozott a gazdája másnapos lányával- fordulok vissza, mire Riker felnevet.- Nem akarlak elküldeni, de rengetek dolgom van és a szomszéd is kezd furcsán nézni- nézek a távolba, mire Riker is megfordul.
- Ha beengedsz segíthetek, és gondoltam, hogy a szomszéd miatt bújsz el- nevet.
- Ó, szóval te azt hiszed, hogy én neked mutogatom magam?- nézek rá elképedve.
- Nem, csak előttem nem vagy szégyenlős- vesz fel egy elég hülye vigyort. Már éppen szólni akartam, de inkább hagytam. - Na! Segítek!- ajánlja fel.
- Nem akarom, hogy így láss- mondom.
- Hogy? Törölközőben vagy ilyen fejjel?- néz rám, mire amolyan "na kössz!" fejet vágok.
- Ilyen fejjel- idézem.
- Ugyan már! Láttalak már rosszabb helyzetben is. Emlékszel, mikor influenzás lettél?- említi meg a régi időket
- Jaj, inkább hagyjuk- engedem be, majd becsukom az ajtót. Miközben becsuktam az ajtót Riker felállította a fogast. - Ülj csak le! Gyorsan felöltözöm és jövök!- indulok fel a lépcsőn. Bementem a szobámba kerestem egy kényelmes ruhát, felvettem a napszemüvegemmel együtt, majd lementem.
- Már láttam a szemed! Nyugodtan leveheted- mutat mosolyogva a szemüvegemre, mire leveszem.
- Ez ciki- indulok a konyhába.
- Nyugi! Én is voltam már másnapos. Ennél rosszabbul néztem ki- nevet, mire én is.- Itt meg mi történt?- néz a pultra. A gyógyszerek még mindig össze- vissza hevertek a földön és a konyha pulton. - Fáj a hasad?- emeli fel röhögve a görcsoldót a földről.
- Nem vagy vicces!- kapok ki a kezéből, majd berakom a gyógyszeres dobozkába a többivel együtt.- Ezeket kell ma megcsinálnom- teszem le elé a cetlit, amit anyám írt.
- Öhm.. bocsi, de most jutott eszembe, hogy anyának kell segítenem- kel fel, mire amolyan "tényleg" fejjel nézek rá.- Na jó nem!- vallja be.
- Ha felajánlottad, akkor segíts- mondom.
- Oké. Akkor te mosogass el, én addig kimosom a ruhákat, utána pedig elviszlek bevásárolni- nézi a papírt.
- Öhm.. -lépek hozzá közelebb- Tudom, hogy tudod, hogy ez rossz ötlet- kezdem el igazgatni pólója nyakát- Szóval én kimosom a ruhákat, te pedig mosogatsz- mondom mosolyogva.
- Az ember egyszer, egyszer az életébe tesz több mosóport a gépbe, és többé a közelébe sem mehet- indul a mosogatóhoz.
- Nem csak többet tettél, de rossz helyre is- nevetek, majd bemegyek a mosókonyhába. Gyorsan bepakoltam a ruhákat, elindítottam a gépet, majd visszamentem Rikerhez. Ezt jól tettem, ugyanis szinte az egész konyha habban úszott.
- Mit csinálsz?- kérdezem elkerekedett szemmel.
- Habparty- fordul meg, majd rám fújja a kezében tartott habot. Ebből megint csata alakult ki, majd abbahagytuk, mikor Riker nekiszorított a konyha pultnak. Majdnem megcsókolt, de én viccből az arcába nyomtam egy marék habot majd elszaladtam.
Miután abbahagytuk az ökörködést, sikeresen elmosogattunk, összepakoltunk és kiteregettünk, majd elindultunk bevásárolni.
- Hé! Ezt nézd!- dob felém Riker egy sípoló kutya játékot.- Ezt megvesszük?- kérdezi.
- Minek?- nevetek.- Nincs is kutyánk.
- Ross-nak- válaszolja- Mikor kicsik voltunk megharapott- mondja, mire nevetve visszadobom neki a játékot. Visszarakta a polcra és tovább mentünk.
- Debby!- szól Riker a zöldséges mérlegtől, mire felé nézek- A saláta az gyümölcs vagy zöldség?- kérdezi, mire amolyan "most csak szórakozol ugye," fejjel meredtem rá.
- Ezt most nem mondod komolyan ugye?!-kérdezem a röhögésemet visszafojtva.
- Nyugi tudom- kezd el nevetni. A körülöttünk lévő emberek kicsit hülyének néztek, de Riker-t nem nagyon izgatta. Miután sikeresen megszereztünk mindent, beálltunk a sorba.
- Nagyon köszönöm, hogy segítettél! Hogyan tudom meghálálni?- nézek rá, kifele menet a boltból.
- Nem kell hálálkodnod. Legalább veled lehettem- mosolyog.
Bepakoltuk a szatyrokat a kocsiba, majd elindultunk. Már jobban éreztem magam, és kezdtek beugrani az emlékek, de nem teljesen. Nem emlékeztem teljesen, hogy mi volt, miután a szüleim elmentek. Normális esetben ezt nem egy fiútól kérdezném meg, de Riker a legjobb barátom.
- Figyelj Riker!- kezdek el a karkötőmmel babrálni.
- Igen?- néz rám egy pillanatra.
- Öhm... mit csináltam tegnap este?- kérdezem.
- Semmit. Túl sokat ittál, aztán Delly kivitt az udvarra, ahol beszélgettünk, majd felvittelek és elaludtál- válaszolja.
- Miről beszélgettünk?- fordulok felé.
- Azt mondtad, hogy szerelmes vagy belém, és meg akartál csókolni, de nem engedtem. Tudom, hogy csak barátok vagyunk, és nem kell magyarázkodnod. Részeg voltál, és nem tudtad mit beszélsz. Értem!- néz rám megint.
- Bocsi, de tényleg nem tudtam mit beszélek- nézem a karkötőmet.
- Nem kell sajnálkoznod. Megértem!- nyúl a kezemhez, hogy hagyjam abba a karkötőm piszkálását.
Nemsokára hazaértünk, és gyorsan kipakoltam.
- Debby, nekem mennem kell!- jön be a konyhába.
- Kikísérlek!- indulunk az ajtó felé.- Köszönöm, hogy segítettél!- mosolygok rá.
- Nincs mit!- ad egy puszit az arcomra.
- Viszont, ma szerintem nem fogok bulizni, szóval holnap megnézünk egy filmet?- kérdezem, mire bólint.
Becsuktam az ajtót, és visszamentem a konyhába. Még pakolásztam egy darabig, majd kaptam egy SMS-t.
" Beszélnünk kell! Sürgős! 
Delly"
Ahogy elolvastam az üzenetet megijedtem, és már rohantam is ki az ajtón.

6. fejezet

Az eső csak szakad és szakad, úgy, ahogy a könnyeim folynak. Riker sehol és kezdek jobban félni. Hova a francba tűnhetett?! Ezen a helyen, még térerő sincs, hogy segítséget hívjunk.
- Most mit csináljunk?- akad ki Rydel.
- Fogalmam sincs- mondom sírva.
Elindultam jobbra, de visszafordultam, majd elindultam balra, de megint visszamentem. Fogalmam sem volt, hogy merre keressem. A végén már a vállam nekitámasztottam egy vastag fának, és csak néztem előre. Hírtelen valakinek a kezét éreztem meg a derekamon.
- Úristen!- ugrok fel és megfordulok. Riker állt velem szembe, és csak röhögött azon, hogy hogy megijedtem, de mikor látta, hogy Rydel-nek és nekem is kisírtak a szemeink abbahagyta.
- Te nem vagy komplett! Hogy csinálhattad ezt? Eltűnsz egy ismeretlen erdő közepén?! Hogy lehetsz ennyire hülye?! És, ha valami bajod esik?!- ütögetem. A végén már nem nagyokat ütöttem, hanem csak zokogtam.
- Jó, nyugi! Ssshh. Debby! Semmi baj... itt vagyok. Ne sírj!- ölel magához Riker. Hírtelen ellöktem magamtól és egy hatalmas pofont adtam neki, majd újra megöleltem, aztán megint ütögetni kezdtem.
- Na jó fejezd be! Sajnálom!- szórít magához, hogy ne tudjam megütni. Egy darabig csak ficánkoltam össze-vissza, hátha még meg tudom ütni, de abbahagytam és még sírtam egy darabig, majd azt is befejeztem.
- Többet nem csinálok ilyet! Na gyere ide!- nyújtja a kezét Delly-nek, mire odajön és másik oldalról szintén felpofozza Riker-t, majd megöleli.
- Most úgy jártál, mint Jack Sparrow- mondja Ross.
- Ja, csak én beismerem, hogy ezt megérdemeltem- ölel meg egyszerre Delly-t és engem, Riker.
Miután mindenki lenyugodott elindultunk ki az erdőből végre. Visszamentünk a házhoz, vettünk elő pokrócokat és elindultunk. Kb. 10 perc múlva mindenki elaludt kivéve Riker-t, aki vezetett és engem, aki csendben ült mellette és csak meredten nézte az utat.
- Tényleg sajnálom! Nem hittem, hogy ennyire megijedtek- néz rám egy pillanatra.
- Akkor mit hittél? Hogy boldogan, tapsikolva fogunk reagállni arra, hogy eltűnsz? Azért annyira nem utálunk- kiabálok hallkan, hogy senki ne ébredjen fel.
- Sajnálom! Többé nem csinálok ilyet. Ne haragudj- fogja meg a kezem.
- De haragszom! Nagyon is- takarózom be a pokrócommal. Riker kinyújtotta azta kezét, amelyikkel a kezemet fogta, majd nekidőltem, ő pedig átkarolt. Egy darabig így utaztunk, de rájöttem, hogy ez mind a kettőnknek kényelmetlen, így visszadőltem az ablakra, és figyeltem, ahogy vezet.
- A kezemet, azért még foghatnád egy kicsit- mosolyog rám, mire nevetve megfogtam a kezét.
Mikor már közel voltunk az utcánkhoz, elkezdtük keltegetni a többieket, de mivel nem akartak felkelni, Riker dudált.
- Fent vagyok!- pattan fel Ross, de beveri a fejét a kocsi tetejébe.
- Jó reggelt! Örülök neki!- mondom nevetve.
- Hé! Miért fogjátok egymás kezét?- dől előre Ratliff, mire Rikerrel elengedjük egymás kezét.
- Csak fázott a kezem. Meg amúgy is, barátok vagyunk- mondom.
- Na persze! Mi van köztetek?- dől előre Rocky is.
- Most éppen a kézifék- nevetek. Nagynehezen abbahagyták a kérdezősködést, de csak azért, mert hazaértünk.
- Hazaviszem Debby-t. Ti menjetek csak- szól hátra Riker Delly-nek. Csak bólintott, majd becsukta az ajtót. Hallottuk, ahogy lecsukják a csomagtartót, így már majdnem indultunk, mikor valaki kopogott az ablakon. Mind a ketten odanéztünk, mire Ratliffal találtuk szembe magunkat, aki szívecskét formált a kezével, és csücsörített a szájával.
- Na jó, induljunk!- tapos a gázba Riker, mire elnevetem magam.
- Gyere be!- veszem el Riker-től a csomagomat, miután kiszálltunk a házunk előtt.
- Csak akkor, ha hagyod, hogy bevigyem a táskád- nevet, mire elengedem az említett tárgyat. Bementünk, de sehol senki. Az asztalon találtam egy cetlit, amit szomorúan olvastam el.
- Hol vannak a szüleid?- kérdezi Riker, mire megfordulok.
- Egy üzleti vacsorán- emelem fel a papírt.- Ami azt jelenti, hogy egyedül leszek itthon. Ilyen esőben. Ez ilyesztő- nevetem el a mondtatom végét.
- Félsz itthon egyedül?- néz rám meglepetten.
- Kicsit. De ezen mi olyan meglepő?- kérdezem.
- Az, hogy régen nem féltél semmitől- lép közelebb Riker.- Csak a csókolózástól- nevet fel.
- Mivan? Nem féltem, oké? És régen sem szerettem egyedül lenni- mondom, de Riker csak tovább nevetett.- Nem maradnál itt? Csak egy kicsit?- kérdezem kicsit félve.
- Ha szeretnéd, akkor maradok- mosolyodik el, mire én is.
- Keresel valami filmet? Én addig csinálok forró csokit- megyek a konyha felé.
- Előbb szerintem öltözz át, mert vízes vagy. Én is behozom a cuccom, oké?- kérdezi, mire bólintok. Riker kiment én pedig felmentem a szobámba. Kivettem a szekrényemből a bő pólómat, meg egy pizsi rövidnadrágot, fogtam a takarómat és lementem. Míg Riker átöltözött a fürdőben, megcsináltam a forrócsokit, meg pár szendvicset.
- Felhívtam anyát, hogy ne keressen, mert nálad maradok egy darabig- jön ki a fürdőből.
- És nem gond, hogy maradsz?- teszem le a tányért, meg a két bögrét.
- Nem, csak figyelmeztetett, hogy ne csináljunk semmi olyat- teszi le a telóját. Először nem értettem, hogy mire célzott, majd leesett.
- De csak barátok vagyunk- nevetek.
- Én is ezt mondtam- ül le. Szóval már Stormie is azt hiszi, hogy együtt vagyunk. Most vagy Ratliff-ék meséltek, vagy ők is olyanok, mint az én szüleim. Lehet mindkettő.
- Öhm.. csináltam szendvicseket is-ülök le Riker mellé.
- Király vagy- ad egy puszit az arcomra.
- Ezt miért kaptam?- nézek rá zavartan.
- Csak baráti puszi. Vagy túl sok?
- Picit. Figyelj, Riker! Én még tényleg nem állok készen arra, hogy újrakezdjük, vagy akármi, és azzal a csókkal is teljesen összezavartál- állok fel.
- Sajnálom! Nem akartalak összezavarni. Jobb lesz, ha megyek- kel fel ő is.
- Ne!- fogom meg a csuklóját, mire visszafordul.- Ne haragudj, csak hírtelen jött. Tényleg legyünk csak barátok oké?- kérdezem, mire bólint.- Akkor keresel filmet?- mosolyodok el, mire ő is.
Leültünk a kanapéra, Riker pedig keresett egy filmet. Közös megegyezéssel elindította a Jurassic Worldöt, és azt néztük. Betakartam mindkettőnket és úgy meredtünk csendben a TV-re, de fél óra múlva múlva elment az áram a vihar miatt.
- De jó!- nyúlok az asztal felé, ugyanis a telefonom világítani kezdett. - Anya írt egy SMS-t. Nem jönnek haza a vihar miatt. Apa munkatársánál alszanak- teszem el a telefont.
- Én szívesen maradok- mondja Riker.
- Annak örülnék- dőlök hátra.
- Barátként... átölelhetlek?- kérdezi, mire elmosolyodom, bár ezt gondolom nem látja a sötétben.
- Szerintem menjünk fel, és aludjunk- mondom.
Fogtuk a takarómat és elindultunk a vak sötétben felfelé.
- Asszem, nem kellett volna Jurassic Worldöt néznem- nevetek, ugyanis féltem, hogy hírtelen felbukkan előttem egy dínó.
- Nyugi! Itt vagyok!- fogja meg Riker a derekamat. Nagynehezen megtaláltuk a szobám ajtaját, majd bementünk és lefeküdtünk az ágyra.
- Most átölelhetsz- nevetek, mire átkarol.
- Amúgy ugye tudod, hogy a barátok is szoktak együtt aludni, meg pusziszkodni?- kérdezi, mire felnevetek.
- A legjobb barátok, mint mi- mondom, mire magához szorít.
- Holnap nem megyünk el valahova? Moziba vagy a strandra?- kérdezi.
- Az túl romantikus. Inkább nézzünk itthon egy filmet, és rendeljünk pizzát- válaszolok.
- Ahogy akarod- mondja, majd becsukom a szemem, és elalszom.

* Másnap*

- Megint elől hagyta a kaját- ébredek anyám hangjára. Egy pillanat! Anya!
- Riker!- keltegetem a mellettem fekvő személyt, de csak a fejére rakta a párnát.- Kelj már fel! Anyáék hazajöttek- térdelek fel az ágyon.
- Köszönj nekik helyettem is- fordul el. Hagytam had pihenjen, hiszen este itt maradt velem, így egyedül mentem le.
- Sziasztok!-ölelem meg apát.
- Örülök, hogy itt vagy! Mi ez a disznóól itt?- mutat anya a kanapéra és az előtte lévő asztalra.
- Tegnap csináltam magunknak egy kis kaját, meg forrócsokit, de elment az áram, így nem láttam, ezért nem tudtunk elpakolni, hanem inkább lefeküdtünk aludni- magyarázom meg a dolgokat.
- Várjunk csak... mi?- kerekedik el apa szeme.
- Igen, kicsit féltem itthon egyedül, ezért megkértem Riker-t, hogy maradjon itt- mondom, mire az említett személy lejön a lépcsőn a cuccaival.
- Jó reggelt!- köszön anyáméknak majd felém fordul- Én megyek. Majd hívlak- ölel meg.
- Kikísérlek!- indulok el vele. - Nem maradsz reggelire?- kérdezem, mire megrázza a fejét.- Köszönöm, hogy itt maradtál velem- ölelem meg szorosan.
- Nincs mit! Amúgy, a szüleid minket néznek- suttogja a fülembe, mire elengedem. Becsuktam az ajtót és megfordultam, anyáék pedig gyorsan eltűntek. Bementem a nappaliba és karba tett kézzel álltam előttük.
- Itt aludt?- kérdezi apa.
- Igen- mondom egyértelműen.
- Kicsim, nekünk bármit elmondhatsz, nem kell titkolóznotok- lép hozzám anya.
- Miről beszélsz?- nézek rá értetlenül.
- Jártok?- kérdezi, mire mégjobban elkerekednek a szemeim.
- Dehogy is! Tegnap este féltem, ezért megkértem, hogy maradjon, amíg haza nem értek. Néztünk egy filmet, de elment az áram, ti meg írtatok egy SMS-t, hogy csak ma jöttök, ezért megkértem, hogy aludjon itt. Nem történt semmi. Barátok vagyunk. Csak barátok!- mesélem a történetet.
- És a cuccai?- kérdezi apa.
- Szakadt az eső és eláztunk. Mondtam neki, hogy öltözzön át, ezért hozta be a cuccait- válaszolom.
- Szóval, csak barátok vagytok?- néz rám anya.
- Igen! Komolyan szerintetek nem szólnék, ha járnánk?- kérdezem. Erre persze nem válaszoltak, így inkább felmentem a szobámba. Megcsináltam az ágyamat, majd letusoltam és felöltöztem.
- Szia!- szólok bele a telefonba, miután Riker sikeresen felvette.
- Szia! Mizu?
- A szüleim azt hiszik, hogy több van köztünk, mint barátság, és, hogy este történtek dolgok- mondom, kicsit nagyon cikinek érezve a dolgot.
- Az én szüleim szintén. Akkor a mai nap törölve?- kérdezi kicsit szomorúan.
- Halasszuk el. Mondjuk holnap?- vetem fel az ötletet.
- Oké. Viszont ma este lesz egy medencés buli nálunk. Eljöhetnél- ajánlja fel.
- Oké. Ott leszek- mosolygok, bár tudom, hogy nem látja.
- Akkor este nyolckor- mondja és leteszi. Felkászálódtam és kinyitottam az ajtót, ahol anyámat pillantottam meg.
- Jesszus, te hallgatózol?- akadok ki.
- Nem csak öhm... mosni készülök és meg akartam kérdezni, hogy van-e koszos ruhád- hazudik.
- Már beraktam a gépbe- kerülöm ki és lemegyek.
- Apa, este lesz egy medencés buli Lynchéknél. Elmehetek?- vetem be a kiskutyaszemeket.
- Igen. Képzeld, minket is meghívtak- mondja, mire a kiskutyaszemek egyből átváltanak meglepett tekinteté.
- Mi? Ki?- kérdezem.
- Stormie- jön le anya a lépcsőn.
- Azt hittem, hogy fiatal buli lesz- mondom, mire mind a ketten sértődötten néznek rám.- Nem úgy értettem!- emelem fel kezem védekezés képpen. Apa tovább olvasta az újságot, anyám pedig a ruhatárát nézte át, hogy mibe jöjjön. Édes jó Istenem... mi lesz ebből?!
Hamar eljött az este, így gyorsan elkészültem. Felvettem egy farmer rövidgatyát, meg egy ujjatlan pólót, alá pedig a kék bikinimet, feltettem a napszemüvegem és lementem.
- Mehetünk!- állok meg anyáék előtt. Még húzták egy kicsit az időt majd végre elindultunk. Kb. öt percre lakunk a Lynch háztól, szóval nem kellett kocsi. Ahogy egyre csak közeledtünk a célunkhoz, egyre hangosabb lett a zene. Az utca végén olyan volt, mintha én hallgatnám fülhallgatón a zenét.
- Kezdődhet a bulii!- kiáltom, ahogy Riker egy piros pohárral a kezében ajtót nyit.
- Pontosan, mint mindig!- nevet.- Gyertek be!- enged be.- Örülök, hogy ti is eljöttetek- fordul anyámék felé.
- Köszönjük a meghívást!- mosolyog anya, majd felém fordul.- Te pedig! Nem berúgni, mert következménye lesz!- fenyeget meg, majd elmennek.
- Nem mondtad, hogy őket is meghívtátok- hajolok Riker-hez, hogy halja, mit mondok.
- Anyáék ragaszkodtak hozzá- von vállat.
- Ugye tudod, hogy mi leszünk a téma?- kérdezem, mire bólint.
- Nem érdekel. Na bulizzunk!- indul ki, én pedig követem. Hát nem gondoltam, hogy ennyien lesznek. De tényleg. Az egész lakásban, sőt még az udvaron is, alig lehet megmozdulni. Sőt a ház lakóit egyáltalán nem látom.
- Debby!- hallom meg Delly hangját, mire arra fordulok.
- Szia!- ölelem meg.
- Jól nézel ki!- mosolyog.- Na le a ruhát, édesem! Ez egy medencés buli!- szól rám, mire elnevetem magam.
- Oké, de előbb...- nyúlok az asztalon lévő kispohárhoz, ami tele van valami piával.
- Azt hittem nem rúghatsz be- röhög Riker.
- Nem is. De ezt a bulit anyámék folyamatos figyelésével, csak így tudom túlélni- mondom és felveszek mégegy poharat.- Szólj, ha néznek!- fordulok el, majd lehúzom a pohár tartalmát.- Na mostmár mehetünk!- veszem le a pólóm, meg a nadrágom.
- Nem tudtam, hogy vetkőzős buli van- jönnek oda Rocky-ék. Figyelmen kívül hagyva őket, megfogtam Delly kezét, majd egyszerre beugrottunk a medencébe. Feljöttünk a víz tetejére, mire a többiek is beugrottak. Mivel vízi csata alakult ki, kiúsztam a medence széléhez, és ott támaszkodtam.
- Néznek!- úszik hozzám Riker, mire megfordulok. Anyámék valóban a konyhából néztek minket.
- Hagyják már abba!- mondom mérgesen.
- Hagyd őket figyelmen kívül. Csak bulizz!- támaszkodik meg könyökével a vállamon. Igaza van. Ezt az estét nem ronthatják el. Mivel Riker nem figyelt lefröcsköltem, ami később kiderült, nem volt jó ötlet. Elkezdtük egymást fröcskölni, majd a többieket követve, kiszálltunk a vízből és beugrottunk. Ezzel is elvoltunk egy darabig, majd abbahagytuk és inkább elmentünk táncolni.
- Júj, imádom ezt a számot!- kezdek el ugrálni és énekelni, majd Delly csatlakozik a fiúk meg csak nézik addig, amíg be nem rántjuk őket is táncolni.

- Kicsit visszafogottabban táncolj, és már is nem néznek- súgja Riker a fülembe.
- Te mondtad, hogy hagyjam őket- táncolok tovább. A szám végén Ry egy poharat nyomott a kezembe, mire furán néztem rá.- Ez mi?- kérdezem.
- Kevert pia. Én csináltam- mosolyog, mire ijedt arcot vágok.- Nyugi, drog nincs benne- röhög, mire elmosolyodom. Nem tudom, milyen erő vezérelt de megittam.
- Khm.. jézusom.. mi ez?- kezdek el köhögni a szörnyű és nagyon erős italtól.
- Mondom. Kevert pia- röhög.
- Úristen!- köhögök és röhögök felváltva.
- Debby!- jönnek oda anyáék, mire egy pillanatra elfordulok, hogy ne lássák az arcom, majd vissza.
- Tessék?- próbálok nem köhögni, több-kevesebb sikerrel.
- Mi apáddal hazamegyünk. Te még maradhatsz,de...- kezdi, de megakad.- Minden rendben?- néz rám aggódva.
- Persze! Menjetek nyugodtan, én még maradok- mosolygok. Anya csak bólintott majd elmentek, én pedig Rikerék felé fordultam.- Kezdek mindenből kettőt látni- mondom, de mondatom végét elnevetem.
- Ajjaj!- nevet Rydel.
- Nem is ittam sokat- értetlenkedek.
- Debby! Megittál vagy öt felest és még Ry erős kevert piáját is lehúztad- mondja Riker, mire ledöbbenve nevetni kezdek.
- Soha nem rúgtál még be?- kérdezi Rocky, mire megrázom a fejem, majd bólógatni kezdek, aztán megint megrázom a fejem és megint bólintok, majd röhögök.
- Miért, te ilyen szülők mellett berúgnál?- néz Ross Rockyra.
- Inkább menj csajozni- néz rá Rocky.
- Belőled is kettőt látok- próbálom átkarolni Riker nyakát.
- Én viszont egyet látok belőled, de az az egy annyit ivott, mint két ember- karol át.
- Jöttök táncolni? Imádom ezt a számot!- kezdek el táncikálni.
- Te minden számot imádsz?- röhög Ratliff.
Végül elmentünk táncolni, de szomjas lettem, így elindultam a konyha felé.
- Hova-hova?- kapja el a kezem Rocky.
- Mindjárt jövök!- mondom, mire elenged. Bementem a konyhába, ahol kerestem valami italt. Megittam, mire éreztem, hogy már tényleg sok volt.
- Hé! Szerintem már eleget ittál!- jön be Rydel és kiveszi a kezemből a poharat.- Gyere, szívjunk egy kis friss levegőt!- húz ki a konyhából. Mivel nagyon sokan voltak az udvaron, a ház oldalához mentünk.
- Debby!- jön oda Riker is.
- Hozok egy kis vízet- indul be Rydel.
- Egy jó coffeines vízet- mondja Riker.
- Nem vagyok szomjas!- kiabálok rájuk.
- Azt elhiszem- tart meg Riker, mert majdnem elestem. Pár percig csak álltunk, majd valami eszembe jutott, és nem tudtam nem kimondani.
- Sajnálom!- nézek fel rá. Csak furán nézett rám, nem tudta, mire gondolok.- Nem is kerestelek, miután elmentem. És te most mégis itt vagy és támogadsz. De tudnod kell, hogy még szeretlek. És szeretni is foglak!- meg akartam csókolni, de eltolt magától.
- Csak az ital beszél belőled. És nem szeretném, ha olyat tennél, amit holnap megbánsz- mondja.
- Itt a víz!- hozza oda nekem Delly az üveget.
- Nem kérem- tolom el kezét.
- Jobb lesz, ha most hazamész- karol át Riker, de Rydel megállítja.
- Ha így megy haza, a szülei megölik- mondja.
- De ha nem megy haza, azt hiszik, hogy velem van. És anyáék tuti szólnának nekik.
- Akkor nálam alszik- vágja rá Rydel.
- Fáj a fejem!- nyafogom.
- Gyere!- kezd el Riker a házba vezetni.

* Rydel szemszöge*

Hallottam a teljes beszélgetést Riker és Debby közt. Tudtam, hogy ő is szereti. Már csak Riker-nek kell bevallania. Nem értem, hogy miért nem jöttek még újra össze.
- Anya!- megyek oda szülőmhöz, aki kíváncsian néz rám.- Debby, ma itt aludna, ha nem baj- mondom.
- Dehogy baj. Csak akkor szólok a szüleinek- indul be.
- Várj!- szólok utána, mire megáll.- Mond, hogy az én szobámban alszik, velem. Mert beszélgetni akarok vele- mondom, mire bólint majd elmegy.
- Nagyon berúgott?- jönnek oda a többiek.
- Nem kellett volna Ry kevert hülyesége- nézek az említett személyre szúrós szemmel.
- Hé! Debby itta meg!- védi Ross az öccsét.
- Jó, de akkor is! Mindegy. Ma itt alszik, most pedig muszáj beszélnem Rikerrel- indulok el a lépcsőn lejövő személy felé.
- Elaludt. A szobádban van- mondja, mire nem válaszolok, csak kirángatom a ház mellé.
- Mikor akarod bevallani?- kérdezem karba tett kézzel.
- Mégis mit?- néz értetlenül.
- Azt, hogy szereted- kiabálok rá.- Ő bevallotta, most te jössz.
- Részeg volt! Azt sem tudta, hogy mit beszél- dől a falnak.
- Riker, te is nagyon jól tudod, hogy a gyerekek és a részegek mindig igazat mondanak! Teljesen vak vagy istenem!- fogom a fejem.- Én nem szólok többet. De még ezt elmondom neked, amit Debby-nek is mondtam... Addig húzod az időt, amíg későlesz!- idézem fel mostanában gyakran használt mondatomat, majd otthagyom.

5.fejezet

Nem nagyon foglalkoztam a kiabálással, inkább befordultam a fal felé, és próbáltam tovább aludni.
- Debby!- szólít meg Rydel, és lehetett hallani a hangján, hogy mosolyog.
-Hm?- mondom csukott szemmel.
- Fordulj meg!- nevet. Megfordultam, kinyitottam a szemem és szinte felugrottam. Ryland, Riker és Ross álltak előttem kara tett kézzel.
- Elmondanád, hogy ez...- mutat a fejére Ryland- kinek az ötlete volt?- kérdezi idegesen, mire felnevetek.
- Szerintetek, ez vicces?- kérdezi Ross.
- Persze- nevet Delly.
- Az is vicces lesz, ha elfoglalom a fürdőt, mert két óra, mire ez kijön a hajamból?- megy ki.
- De ne már!- nevetek és hátradőlök az ágyon.
- Én meg befekszem az ágyadba, és elfoglalom- fekszik mellém Riker.
- Látok egy helyet- jön az ágy felé Ry is.
- Nem látsz te semmit!- mondom, mire rámvetődik.
- Ne már!- visítom nevetve.- Rydel, segíts!- szólok a másik ágyon fuldokló lánynak.
- Nem tudook- röhög tovább.
- Pfúúj! Melyik kente belém a tejszínhabot?!- nézem a kezem, mire Ry felröhög.- Na most lenyalod!- rakom az arcához a kezem.
- Majd, ha te is rólam- löki el a kezem.
- Na persze!- vágom rá.
- Kicsi a rakás!- fut be Rocky és ő is ráugrik az ágyra. Ez már nem nekem, hanem Riker-nek fájt, aki akkorát ordított, hogy szerintem otthon hallották. Mostmár négyen feküdtünk az ágyon, és figyeltük, hogy Ratliff, aki az ajtóban ácsorgott és videózott, mikor fog ránk ugrani.
- Delly-nél még nincs senki- indul el az említett személy ágya felé. Delly hírtelen felpattant és rámvetődött, utána nemsokkal pedig Ratliff is.
- Srácok, ad...- jön be Ross, de ahogy meglát minket megakad és elkezd röhögni.
- Csinálj egy képet!- mondja Rocky, és felkönyököl egy pózt felvéve. Ezzel csak annyi volt a baj, hogy Riker hátába könyökölt.
- Kész!- teszi el a telóját Ross.
- Szálj már le rólam!- kezdi el Riker, Rockyt lökdösni. Miután Rocky leesett, mindenki ledőlt az ágyról. Ross csak röhögött az ajtóban, én pedig ezt kihasználva, gyorsan beszaladtam a mosdóba. Miután kimentem Ross rontott be, Delly előtt becsukva az ajtót.
- Ne már, Ross!- kezd el dörömbölni az ajtón.- Be fogok pisilni!- üt rá egy nagyot az ajtóra.
- Így jártál!- kiabáll vissza Ross.
- Nem fog egyhamar kijönni onnan.- mondom- Inkább menj el kint- mutatok az ajtó felé.
- De kint nincs is WC- mondja Delly, mire leesik neki.- Nem!- vágja rá. Felnevettem és elindultam a konyhába.
- Csinálsz nekem kaját?- áll meg mögöttem Riker.
- Mit szeretnél?- fordulok meg.
- Mindegy- válaszolja. Visszafordultam és elindultam, mire Riker rácsapott a seggemre. Egyből megfordultam és felemeltem a mutatóujjam, hogy mégegyszer meg ne próbálja.
- Ez mi volt?- kérdezem nevetve.
- Baráti seggrepacsi- vonja meg a vállát mosolyogva.
- Ú, én is- jön felém Rocky.
- Nem!- csapok rá a kezére. - Jesszus, mikor ittatok és mennyit?- kérdezem nevetve.
- Most reggel!- válaszolja Riker, mire tágra nyílt szemekkel nézek rá.- Nem ám! Csak Rocky összetévesztette a teát  a Jack Dannielsel- megy el mellettem.
- Mivan?- megyek utána.
- Ne hidd el- rázza a fejét Rocky.
- Jó, nem igaz! De tudod milyen vagyok...- mondja Riker.
- Igen. Hülye- nevetek fel. Igazából meglepett. Soha nem volt még ilyen. A tegnapi csók után láttam rajta, hogy ideges, és meg sem beszéltük, most meg... tök nyugodt.
- Na tudjátok, ki fog erre várni- megy ki Rydel. Pár másodpercig, csak néztünk utána, majd elkezdünk röhögni.
Miután visszajött, megcsináltuk a reggelit, majd ettünk. Kaja után, mindenki elindult a szobájába, hogy elkészüljön a strandra. Úgy éreztem, hogy muszáj beszélnem Riker-rel a csókról. Miután kész lettem indultam a szobájuk felé. Mikor kopogni akartam pont kijött.
- Beszélhetnénk?- kérdezem.
- Persze- válaszolja. Elindultam ki, majd megálltam és belekezdtem.
- Figyelj, a tegnapi csók az...az mi volt?- teszem fel a kérdést.
- Semmi. Tudom, hogy csak barát szeretnél lenni és ezt tiszteletben tartom, csak akkor visszanézett az a srác, és megcsókoltalak, hogy ne zaklasson tovább. Sajnálom!- mondja.
- Semmi baj- rázom meg a fejem. Igazából, nem erre a válaszra számítottam, de talán ez a legjobb.
- Mehetünk?- jönnek ki a többiek a házból.
- Igen- válaszoljuk egyszerre Riker-rel. Elindultunk a partra, de én csak hátul mentem a többiek után. Ezt Delly észre is vette, így odajött hozzám.
- Mi a baj?- kérdezi.
- Semmi- mondom, de Rydel csúnyán nézett rám, így inkább elmondtam.- Beszéltem Riker-rel a tegnapi csókról, de neki sem számított, csak azért csókolt meg, mert a srác még nézett.
- Hogy lehet az, hogy egy csók ne számítson?! Debby, menj oda hozzá és vald be neki, hogy szereted- állít meg Rydel.- Látszik rajtad, hogy szereted, és ő is szeret téged!
- Nem Delly! Nem szeretnék vele összejönni.
- Hazudsz! Szerelmes vagy belé, de ha nem mondod el, hát nem mondod el. Csak nehogy késő legyen!- mondja és elmegy. Csak néztem, ahogy megy és közben az utolsó mondata vízhangzott a fejemben. "Csak nehogy késő legyen!". Igaza van, de akkor sem tudok még újra összejönni vele.
Utánuk indultam, és a délelőtt további részében, próbáltam nem a csókra és Delly mondatára gondolni. Megebédeltünk, majd visszamentünk a házba, összepakoltunk és felöltöztünk. Még nem indultunk el, hanem gondoltuk sétálunk egyet az erdőben. Már vagy egy órája bolyongtunk, mikor hírtelen besötétedett.
- Hány óra van?- néz körbe Rocky.
- Kettő- válaszolja Ryland.
- Hajnali kettő, vagy délután kettő?- nézi az eget Ross. Abban a pillanatban leszakadt az ég, dörögni és villogni kezdett.
- Menjünk vissza!- indul el Ratliff.
- Várj! Hol van Riker?- nézek körbe, ugyanis az előbb még Delly mellett állt, de most nem volt ott.
- Hát, te itt vagy, szóval nem veled romantikázik az erdő mélyén.- mondja Ross, mire szúrósan nézek rá.- Fogalmam sincs!- ad értelmes választ és arrébb áll, mielőtt még megütöm.
- Riker!- kiabál Rydel.
- Úgye tudjátok, hogy minden horror film, így kezdődik?- kezd el parázni Ry.
- Hova tűnhetett?- indulok el.
- Debby, vigyázz!- ugrik elém Rocky. Hírtelen megtorpantam és levegőt se mertem venni. Rocky óvatosan rálépett az előttem lévő levélkupacra, mire az beszakadt.
- Csapda!- jelenti ki.
- Mi van, ha beleesett egy ilyenbe?!- ijedek meg mégjobban.
- RIKER!- kiabál hangosabban Delly.
- Hiába kiabálsz! Ha beleesett egy ilyenbe, elveszthette az eszméletét- mondja Ross.
Hírtelen mindenki lefagyott. Meg sem mertünk mozdulni, és csak remélni tudtuk, hogy Riker jól van, és valahol itt van. Csak néztem körbe a hatalmas erdőben, és fogalmam sem volt, hogy mit tegyek...
- RIKER!- ordítottam már sírva, de semmi válasz.- Istenem, hol lehet?

4. fejezet

* 3 héttel később*
- Debby szemszöge-

- Vigyázat!- kiáltom, miközben lecsúszok a lépcső melletti korláton.
- Mitől van ennyire jó kedved?- nevet anya.
- Ma a srácokkal elmegyünk a tengerpartra- ugrálok.
- Ma mi is lemegyünk- kel fel apa a kanapéról és elindul a konyha felé.
- De mi kb. 30 km-el arrébb leszünk- megyek be én is, és leülök.
- Mikor jössz?- teszi le elém anya a tányért.
- Ú, a francba! Tudtam, hogy valamit akartam kérdezni- csapok a homlokomra- Nem lehetne, hogy én is ott aludjak? A srácoknak van ott egy házuk és azt terveztük, hogy majd csak holnap jövünk haza- mondom. Anya és apa egymásra néztek, majd rám, mire kiskutya szemekkel meredtem rájuk.
- Legyen!- egyeznek bele, mire felugrok. - De nem iszol, és épségben hazaérsz- szabja meg anya a szabályokat, amikre már nem is figyeltem annyira. Felszaladtam a szobámba, fogtam a táskámat és beledobáltam pár ruhát, meg mindent, amire szükségem lesz. Kiengedtem a hajam és gyorsan felöltöztem...

Majd lementem.
- Köszönöm!- adok anyáéknak egy-egy puszit, majd indulok is az ajtóhoz. A ház előtt már ott állt a fehér "kisbusz", amiből Rocky egy strand labdát dobott ki.
- Sziasztok!- intek anyáéknak, majd elindulok a kocsihoz.
- Debby! Odaadnád a labdát?- hajol ki az ablakon Rocky, úgy, hogy majdnem kiesett. Felvettem a labdát a földről és beültem előre, Riker mellé, ugyanis ő vezetett.
- Szia!- hajolok Riker felé, hogy megöleljem, de Rocky közénk hajolt.
- Odaadnád a labdát?- kérdezi, mire hátradobom.- Köszi!- biccent, majd visszaül.
- Szia!- ölel meg Riker.
Visszaültem és bekötöttem magam. Rydel szó szerint fejbe dobott egy napszemüveggel, hogy vegyem fel. Miközben utaztunk és kiértünk a városból, Rydel előrébb mászott és nekiállt kidíszíteni a kezemet csillám tetkókkal, így már én is tetőtől- talpig csillámos voltam, ahogy a többiek is. Egész úton hangosan hallgattuk a zenét, énekeltünk és röhögtünk.
- Miért álltál meg?- nézek Riker-re, aki a semmi közepén megállt az út szélén.
- Vajon miért? Mondtam, hogy ne igyál annyi colát- mondja Ross.
- Kifogyott a benzin- nézi a műszerfalat Riker.
- Mivan?!- szólal meg mindenki egyszerre.
- Nyugi! Olyan két kilométerrel arrébb van egy benzinkút. Elmegyek és hozok benzint- száll ki a kocsiból.
- Megyek veled- nyitom ki az ajtót és én is kiszállok. Riker kivett a csomagtartóból egy nagy benzines kannát és elindultunk.
- Légyszí, ne álljatok meg, hanem siessetek. Majd a strandon lehettek együtt- kiabál utánunk Rocky, de utána fel is ordított. Valószínű, hogy Rydel fejbevágta.
Csendben sétáltunk egymás mellett, de Riker hamar megtörte.
- Nem gondoltam, hogy elengednek- néz rám.
- Nem tudták, hogy Stormiek nem jönnek- mosolygok.
- Szóval, ma reggel kérdezted meg őket?!- mosolyog Riker, mire nevetve bólintok. - Az esküvődön is az utolsó pillanatban fogod megkérdezni őket, hogy elmennek-e?- nevet Riker, mire csak vállat vonok.
Megérkeztünk a benzínkúthoz, ahol Riker feltöltötte a kannát, majd elindultunk vissza.
- Hogy sikerült a tegnapi randid?- fordulok felé, már a kocsi mellett.
- Jól, de nincs semmi komoly. Beszélgettünk, de még nincs túl az ex barátján. De ez érthető is- tölti bele a kocsiba a benzint.- Az első szerelem soha nem múlik el!- mosolyog rám, majd leteszi a kannát, beteszi a csomagtartóba és elindul előre.
- ÍÍ!- visít mellettem Rydel, akit egészen eddig észre sem vettem.
- Mi az?- nézek a hatalmas szemekkel vigyorgó lányra.
- Te nem hallottad? "Az első szerelem soha nem múlik el"- idézi Riker utolsó mondatát- Ezzel tuti, hogy rád célzott- vigyorog.
- Nem Delly! Annak a szerelemnek már rég vége, oké?!- mondom és én is előre megyek. Beszálltam a kocsiba. Azért engem is érdekelt, hogy Riker ezzel most rám gondolt-e. Nem tudtam ezen sokáig agyalni, ugyanis a kocsi nem indult.
- Mi az isten van ezzel a kocsival?- üt rá a kormányra Riker.
- Szálljunk ki és toljuk be!- köti ki magát Ryland.
Mindenki kiszállt, csak Riker maradt bent. Elkezdtük tolni a kocsit, ami beindult, viszont így futhattunk utána. Mikor utolértük, gyorsan beszálltunk és mentünk tovább. Még vagy fél órát utaztunk, majd megérkeztünk egy kis fa házhoz.
- Oké, akkor én leszek Debby-vel a kis szobában, ti fiúk meg a nagyba!- mondja Rydel.
- Én leszek Ry-al a másik kis szobába- mondja Ross.
Miután mindenki megtalálta, hogy hol fog aludni, vagyis hol lessz a cucca, ugyanis szerintem egész este röhögni fogunk, átöltöztünk bikinibe és indultunk is. Vagyis majdnem...
- Gyertek már!- kiabál Rydel a fiúknak, akiknek a szobájából csak röhögés hallatszott.- Ha nem jöttök ki háromra... Itt hagyunk titeket- mondja Delly.
- Akkor lemegyünk nélkületek- hallatszik bentről Riker hangja.
- Oh, szóval csajok nélkül akartok vonulni- állapítom meg, mire Rocky kiesik az ajtón.
- Kész vagyok! Mehetünk!- mondja, mire nevetve elindulunk.
Lent a parton leterítettük a törölközőnket, majd vártam, hogy Delly végre bekenje magát naptejjel, de ez nem ment olyan gyorsan.
- Siess, Delly!- szólok neki.
- Támadás!- hallom meg Rocky hangját, majd elrohan mellettünk. Én csak néztem utána, majd hírtelen valaki felkapott és velem együtt futott a víz felé.
- Riker! Tegyél le!- kiabálok nevetve.
- Oké!- mondja és beledob a vízbe.
Miután kiökörköttük magunkat a vízben, elmentünk a közelben lévő röplabda pályához, és nekiálltunk játszani.
- Bocsi, srácok!- áll meg a háló másik felénél két csaj.- Az este lesz egy utcabál. Eljöhetnétek- nyújtja át az egyik a szórólapot Riker-nek.
- És ti is ott lesztek?- támaszkodik Rocky, Riker vállán.
- Persze- nevet a csaj.
- Akkor tuti, hogy elmegyünk- megy oda Ross is.
- És ti lányok? Eljöttök?- áll meg mellettünk egy srác, és ad egy szórólapot.
- Persze- mosolygok.
- Akkor este- kacsint nekünk majd elmennek.
- Ross, nem akarsz a kanapén aludni?- néz a csajok után Rocky.
- Te fogsz a kanapén aludni, haver!- röhög Ross.
- Inkább játszunk!- üti fel a labdát Riker.
Miután ezt is meguntuk, Rydel-nek leesett, hogy nincs semmi jó ruhája, így mehettünk vásárolni. A fiúk őrölt lelkesek voltak, szinte vontatóval húzták őket. Én sem repestem az örömtől, de nekem sem volt, olyan ruhám, amiben mehettem volna buliba. Miközben sétálgattunk a boltok előtt, megpillantottunk egy bicikli kölcsönzőt.
- Hé! Ki jön biciklizni?- kérdezem, mire a fiúk már a kölcsönzőnél is voltak. - Gyere, Delly! Majd utána vásárolunk- fogom meg a kezét és a biciklikhez húzom.
Mindenki felült egyre, majd elindultunk. Rydel-el lassan mentünk egymás mellett, de mikor Ratliff elment mellettünk és belecsípett Delly oldalába, Delly üldözőbe vette.
- Verseny a fáig!- megy el mellettem Riker.
- Hé! Nem ér!- kezdek el őrülten tekerni. Hát tuti, hogy hülyének néztek, de nem érdekelt. Az egész strandot végig bicikliztük, majd visszavittük őket.
- Hol voltatok?- kérdezi Rocky a biciklisnél.
- Versenyeztünk- mondom mosolyogva.
- Ahaa- néz gyanúsan.
Bementünk egy boltba, ahol megvettük az esti ruhánkat Delly-vel, majd elindultunk vissza a házba.

( Delly ruhája)


( Az én ruhám)

Miközben Delly-vel készülődünk, megint felhozta a Riker témát.
- Érzel még valamit iránta?- kérdezi.
- Tessék?- nézek felé.
- Riker iránt. Szerelmes vagy még belé?- teszi fel máshogy a kérdést. Valójában fogalmam sincs, hogy mit érzek iránta.
- Nem. Csak barátok vagyunk. Megbeszéltük És ráadásul randizik valakivel- fordulok vissza a tükörhöz.
- Ugyan már, Debby! Hiszen ma mondta, hogy egyszer randiztak és kész. Látom rajtad, hogy még szereted. És ő is szeret téged. Ma reggel bevallotta- ül előrébb az ágyon.
- Nem, Rydel! Csak annyit mondott, hogy az első szerelem nem múlik el! Nem vallott be ezzel semmit! Az sem biztos, hogy én voltam az első szerelme!- mondom majd lerakom a fésűt és kimegyek. Kicsaptam a szúnyoghálós ajtót, leültem a gangon lévő székre és néztem a tengert.
- Mi a baj?- jön ki Riker, mire felkapom a fejem.
- Semmi. Csak elgondolkodtam- állok fel.
- Gyönyörű vagy- néz végig rajtam, mire tuti elvörösödtem.
- Köszönöm!- mosolyodok el halványan. Így álltunk egy darabig, majd kapcsolt.
- Öhm.. Delly... Delly kész van már?- ül le egy másik székre.
- Nemsokára kész lesz- ülök le én is. Újra néma csendben ültünk egymás mellett, de ez is hamar megszakadt.
- Rocky!- kapjuk fel a fejünket, Ross bentről kiszűrődő hangjára.
- Mi az istent csináltok ti odabent?- nézek Riker felé, aki röhög.
- Rocky, az egyik fiókban megtalálta a csúzliját, meg minden régi vackát, meg szivató eszközeit és most azzal szórakozik- nevet, mire én is.
Mikor végre kész lettek a többiek is, elindultunk vissza a partra, ahol már tartott a buli. Riker kikért mindenkinek egy- egy coctailt és kezdődött a buli. Miután eleget táncoltam, elindultam, hogy igyak. Kikértem a piámat, és mikor megfordultam a szórólapos sráccal találtam szembe magam.
- Szia!- köszönök.
- Szia! Hát eljöttél- mosolyog.
- Mondtam! Meghát... a barátaim nem hagyták volna ki ezt a bulit- nézek a kisebb táncoló csapat felé.
- Nincs kedved sétálni?- kérdezi.
- Bocsi, de nem szeretném őket itt hagyni- mondom.
- Nem megyünk messzire. Csak egy kicsit arrébb, hogy jobban tudjunk beszélgetni- mosolyog. - Na, gyere már!- fogja meg a kezem, mire vállat vonok és vele megyek.
- Mesélj magadról!- ülünk le egy asztalhoz, ami egy kicsit... nagyon messze volt a többiektől.
- Mit szeretnél tudni?- kérdezem és keresgélni kezdtem a tekintetemmel a többieket.
- Honnan jöttél?- csúsztatja a kezét az enyémre, ami az asztalon volt.
- Öhm... Európában élek- rántom el a kezem és még jobban kerestem a többieket.
- Aha. Az a magas, szőke gyerek a barátod?- kérdezi.
- Nem. Miért?- nézek rá.
- Csak mert elég csúnyán nézett rám, mikor eljöttünk- mondja. Lábát az enyémhez simította az asztal alatt, mire kijjebb ültem a székkel. Kezdtem egy kicsit megijedni ettől a sráctól, így inkább felkeltem.
- Hova mész?- áll fel ő is.
- Öhm... nagyon jó volt veled beszélgetni, de most mennem kell. Ne haragudj!- fordulok meg de elkapja a csuklómat és visszafordít.
- Szerintem még ráérsz- jön közelebb.
- Szerintem nem!- jelenik meg Riker. - Engedd el!- jön közelebb.
A srác nagynehezen elment, mire én megöleltem Riker-t, de ő ez nem viszonozta, hanem lefejtette magáról kezeimet.
- Mégis mit képzeltél? Idegen pasival elmész? És, ha most nem jövök ide- kiabál velem teljesen jogosan.
- Sajnálom! Nem szabadott volna. Köszönöm, hogy megmentettél. Kérlek ne haragudj- mondom megbánóan.
- Ilyet többé ne csinálj!- karolja át derekamat egyik kezével, és erősen magához ránt. - Világos?- sziszegi már nagyon közel. Hírtelen válaszolni sem tudtam, csak bólogattam, majd nagy nehezen kinyögtem egy "igen"-t. Ekkor Riker még szorosabban fogott és ajkait, az enyéimre tapasztotta. Erőteljesen, mégis finoman falta ajkaimat. Másik kezét arcomra helyezte, én pedig csak ott álltam. Eltávolodott tőlem és csak nézett.
- Ne mozdulj a srácok mellől!- mondja, majd elindul. Nem szólt semmit csak ment, majd megállt és felém nézett. Lassan utána indultam, így ő is tovább ment. Lehet, hogy Delly-nek igaza volt?! De nem lehet. Nem akarom, hogy tönkremenjen a barátságunk. Szeretem őt, de csak mint egy barátot... vagy nem csak mint egy barátot?!
- Hol voltál?- áll elém Rydel. Riker kikerült minket, és leült a pulthoz.
- Gyere egy kicsit!- húzom arrébb.- Megcsókolt- mondom, mire Delly szemei elkerekednek.
- Ki? Mi? Riker?- kérdezi értetlenül, mire csak bólintok. - És mit mondott, vagy, hogy, vagy mi?- kérdezősködik. Elmeséltem neki az egész sztorit, mire mégjobban nem tudta, hogy mit reagáljon.
- Mit érzel iránta?- teszi fel újra a kérdést.
- Fogalmam sincs! Szeretem, de csak, mint egy barátot. Nem akarom, hogy bármi is elszúrja a barátságunkat- mondom.
- Majd beszélek vele- bólint.- De most próbáj úgy csinálni, mintha nem történt volna semmi sem- ölel meg. Hát asszem ennél nehezebbet már nem is kérhetett volna. Az este további részében próbáltam nem a csókra gondolni, de ez nehezen ment. Miután visszamentünk a házba, nem tudtam aludni, csak meredten néztem a plafont.
- Alszol?- szólal meg halkan Delly.
- Nem. Te miért nem?- kérdezem.
- Nem vagyok álmos. Nem akarjuk megszívatni a srácokat?- kuncog fel, mire elmosolyodok.
- Ugye, ez most költői kérdés volt?!- rántom le magamról mosolyogva a takarót, majd Delly is. Halkan kinyitottuk az ajtót, és mikor észleltük, hogy tiszta a levegő, elindultam a konyhába. Fogtam a tejszínhabot, csokiszirupot, meg egy alkoholos filcet, Delly a fürdőből a fiúk fogkrémét meg a saját tusfürdőjét, aminek aztán erős illata van, és elindultunk a fiúk szobája felé. Először Ross- hoz és Rocky- hoz mentünk be. Csendben letérdeltem Ross ágya mellé, aki a repülős könyvét szorongatta. Szája nyitva volt, és félig lelógott az ágyról.
- Olyan édesen alszik- suttogom Delly-nek, aki már Rocky-t kente össze. - Tudod, hogy lenne még édesebb?- rázom fel a tejszínhabot. Összekentem Ross arcát tejszínhabbal, majd a végén a számba is fújtam.
- Hé, ne edd meg!- szól rám Rydel. Fogtam a csokiszirupot és rányomtam Ross párnájára. Ezután megböktem a karját, mire megfordult és a feje egyenesen a szirupba landolt. Rydel gyorsan kiment a szobából, mielőtt hangosan felröhögött volna. Én gyorsan lefotóztam mind a kettejüket, majd átmentünk a másik szobába. A szemem egyből megakadt Riker-en, aki tök normálisan aludt az öccséhez képest.
- Majd én szívatom Riker-t. Te még a végén befeküdnél mellé- megy az ágyhoz Delly.
- Haha- mondom majd elindulok Ry-hoz. Egy darabig gondolkodtam, hogy mit írjak a karjára, majd eszembe. Jutott. Telerajzoltam az arcát, a kezére pedig ráírtam, hogy "I love Rocky". Ratliff-ot bekentük, Delly erős tusfürdőjével és még kapott egy kis tejszínhabot is. Őket is lefotóztam majd kimentünk.
- Hát ez is kész!- pacsiztam le Delly-vel nevetve.
Gyorsan visszaraktunk a helyére, mintha nem mi csináltuk volna, és visszafeküdtünk. Még egy darabig nevettünk Delly-vel majd elnyomott az álom.
- LÁÁNYOOOK!- ébredek fel Ross ordítására...

3. fejezet

- Legyünk barátok. Legjobb barátok- mondom.
- Oké- ölel meg.
Szorosan szorítottam magamhoz és nem akartam elengedni.
- Ugye a legjobb barátok megölelhetik egymást?- kérdezi, mire elnevetem magam.
- Persze- ölelem tovább. Még vagy öt percig álltunk, egymást átölelve, majd elindultunk vissza.
- Riker ne már! Te már töltöttél vele egy egész napot- fut elém Rydel, mikor beértünk az ajtón.
- Ne már! Nem vagyok a legújabb játékotok- mondom.
- Még- megy el mögöttem Rocky röhögve.
- Hé!- vágom hátba.
- Gyerekek készüljetek! Nemsokára megyünk- mondja Stormie.
- Ajj! Holnap mit csinálsz?- kérdezi Rydel.
- Riker-rel játszik- megy el megint mögöttem Rocky.
- Fejezd be!- szólok rá. - Öhm.. semmit. Miért?- nézek vissza Delly-re.
- Elmehetnénk a plázába. Vagy a városba, vagy a partra.- mosolyog lelkesen.
- Oké. Akkor holnap kilencre odamegyek hozzátok.- mondom.
Még beszélgettünk pár szót, majd mindenki elment.
- Hova tüntél Riker-rel?- kérdezi anya.
- Megbeszéltük, hogy barátok maradunk- mondom és felmegyek a szobámba. Anya pontosan jól tudja, hogy miért maradunk csak barátok, szóval nem akarom neki tovább ragozni a dolgokat.
Átöltöztem egy kénylemes pólóba és egy rövidnadrágba, aztán odasétáltam a falamhoz, ami tele van ragasztva képekkel. Némelyik képen elnevettem magam. Jó volt végig nézni, ezen a falon. Gondolkodásomat kopogás zavarta meg, mire ijedtemben megugrottam. A kopogás nem az ajtómtól, hanem a teraszról jött. Odasétáltam, majd elhúztam a függönyt.
- Tudod, van bejárati ajtónk- mosolygok Rikerre.
- Tudom- nevet.
- Hogyhogy itt vagy?- kérdezem.
- Gondoltam, ha holnap egész nap Delly-vel leszel. Elmehetnénk most sétálni, vagy megnézhetünk egy filmet.
- Van egy jobb ötletem- mosolygok rá, mire furán néz rám.- Várj, egy percet!- szaladok be.
A takaróm alá betettem a párnáimat, hogy ne vegyék észre, hogy elmentem. Bementem a fürdőmbe és felvettem a bikinimet, és még rá egy másik pólót és gatyát. Kinyitottam az ajtót, de mivel anya és apa pont a lépcsőn jöttek fel becsuktam.
- Gyere!- fogom meg Riker kezét és kihúzom a szobámból. Becsuktam a teraszajtót, majd lemásztunk onnan.
- És most hova?- áll mellém Riker.
- Kövess!- kezdek el futni ő pedig utánam. Egészen a partig futottunk, ahol már alig voltak emberek. Levettem a pólóm és a gatyám, majd ledobtam a földre.
- Ilyenkor akarsz fürdeni?- néz rám Riker.
- Mindig is ki akartam próbálni, hogy milyen éjszaka a tengerben fürödni. Csak kiskoromba anyáék nem engedték és jobban figyeltek, de most már felnőtt vagyok- mosolygok Riker-re.- Szóval, Riker Anthony Lynch...Vagy olyan bátor, hogy le vedd az inged és be gyere velem a tengerbe este 10 óra felé?- kérdezem.
- A jobb kérdés inkább, hogy te... Deborah Christine Johhanson, bemersz-e menni ilyenkor?- mosolyog.
- Ugyan már! Mindenki tudja, hogy én voltam és vagyok is a bátrabb- teszem csipőre a kezem, és a tengert nézem.
- Nem- neveti el magát Riker.
- De- mondom full komoly fejjel. - Te voltál az, aki nem mert fára mászni, nem mertél a gördeszkával ugratni...- mondom de a szavamba vág.
- De te voltál az, aki nem mert nekem puszit adni- mondja.
- Ez most, hogy jön ide?- hajtom le a fejem, és biztos, hogy tiszta vörös vagyok.
- Félelmekről beszéltünk, nem? Nem mertél puszit adni, vagy igen?- emeli fel a fejem.
- Igenis mertem!- mondom büszkén, mire Riker felnevet.- És a tengerbe is be merek menni ilyenkor.- mondom, de ő csak tovább nevet. - Aki utoljára ér a tengerbe, az a fogó- lököm hátra és elkezdek rohanni.
- Hé! Ez nem ér!- hallom Riker hangját mögülem, de én csak tovább futok.
- Nyertem!- kiabállok a felém futó Riker-nek, mikor beértem a vízbe.
- Akkor fuss, mert én vagyok a fogó!- mondja és pont, mikor odaért hozzám, akkor kezdtem el futni. - Megvagy!- kapja el Riker a derekamat, mikor már szinte az egész partot végig futottuk.
- Oké, most az egyszer győztél!- mondom lihegve.- De élvezd ki a dicsőséget, mert többé nem lesz benne részed- mondom, mire ellök, de én meg rántom magammal, így mind a ketten a víz alá kerültünk.
Elkezdtük fröcskölni egymást, majd miután ezt is meguntuk, felkeltünk és elindultunk sétálni. Egész végig nevettünk, hülyéskedtünk, mint régen.
- Veled mindig, rengeteget tudok nevetni- mosolyog rám Riker.
- Tudod...-állok meg vele szemben.- Ha nem költöztünk volna vissza anyáékkal, én akkor is vissza jöttem volna, egyedül. Több, mint négy éven keresztül próbáltam új életet kezdeni. Új barátokat szerezni, új képeket ragasztani a falamra de... de nem sikerült. Akárhányszor szomorú voltam, nem volt ott Delly, hogy bölcs dolgokat mondjon, nem volt ott Rocky, hogy hülyéskedjen nekem, és... és nem voltál ott, hogy elmenyjünk sétálni. Egyedül voltam és, akkor rájöttem, hogy én ide tartozom. Minden ide köt vissza. Itt a helyem Los Angelesben. Sehol máshol nem lennék meg. Csak itt!- mondom, mire Riker szorosan megölel.
- Nagyon hiányoztál!- mondja.
- Te is nekem!- mondom.
- Gyere, menyjünk tovább!- indul el. Tovább sétáltunk és nevettünk, mikor valaki ránkkiabállt.
- Hé! Mit keresnek itt?- kiabáll messziről egy zseblámpás ember.
- Elfelejtettem mondani, hogy az egyik partszakaszt megvették. Asszem most ott vagyunk!- mondja Riker, mire elnevetem magam.
- Hívom a rendőröket!- kiabáll a férfi.
- Futás!- ragadom meg nevetve Riker kezét és elkezdünk szaladni.
- Arra semmi szükség! Had aludjanak!- kiabáll vissza Riker, mire még jobban elkezdek nevetni. Mivel a férfi tényleg nyomkodni kezdte a telefonját, gyorsabban kezdtünk el futni. A szabad parton sem álltunk meg, hanem felkaptuk a cuccainkat és futottunk tovább.
- Hú! Ezt megúsztuk!- sóhajt Riker, mikor megálltunk a házunk előtt.
- Nagyon jól éreztem magam!- mosolygok rá.
- Én is!- mosolyog rám. - De most megyek, mielőtt utánam jönnek a zsaruk!- szúrja el a normális búcsúszkodásunkat, mire felnevetek.
- Jó éjt!- ölelem meg.
- Neked is!- ölel vissza.- De ugye meglátogatsz a sitten, és leteszed értem az óvadékot?- kérdezi nevetve.
- Várj, mert lehet, hogy engem is lecsuknak- nevetek.
- Szia!- távolodok el tőle.
- Szia!- int majd elkezd hátrafelé menni. Később megfordult, majd elfutott.
Visszamásztam a teraszomra, kinyitottam a résnyire becsukott ajtót, bementem és hanyatt feküdve rándöltem az ágyra. Csak néztem a plafont és visszaemlékeztem a régi, és a mostani hülyéskedésünkre.

* Másnap reggel*

* Riker szemszöge*

-ÁÁÁ!- ébredek fel drága húgom sikojára.
- Az istenért!- kelek fel. - Rydel! Mi az isten bajod van!- kiálltok a lépcső tetejéről, a kanapén ülő lányra.
- Elkentem a körmöm!- visítja vissza aggódva.
- Ezért kell felkeltened fél Los Angelest?- értetlenkedek.
- Ugye? Én is ezt kérdezem- jön ki a konyhából Debby.
- Te már fent vagy?- lepődök meg.
- Ha Rydel szervez valamit, azt nem lehet felrúgni- nevet.- Cuki a pólód- mosolyog a Grincs-es pólómra.
- Anya kimosta a többit és...-kezdem de ő csak bólogat.- Na jó! Tudom- mondom majd visszamegyek a szobámba és felöltözöm. Lementem reggelizni, majd vissza a nappaliba, ahol már mindenki ott volt.
- Akkor megyünk moziba?- fordul Rydel, Debby felé.
- Szerintem, ne csak ketten menyjünk. Jöjjön mindenki!- jelenti ki Debby, mire mindenki felpattan.
Elindultunk a moziba, majd már csak egy kérdés merült fel. Mit nézzünk?!
- Szürke ötven árnyalata- mondja Rocky.
- NEM!- kiállt rá a két lány egyszerre.
- Fogadok, hogy már megnézted- mondja Rocky, Debby-nek.
- Én meg fogadok, hogy leütlek még a mai nap folyamán- mondja és tovább nézi a plakátokat.
- Útvesztő?- kérdezi Delly.
- Nee- mondja mindenki.
- Kamuzsaruk!-kiálltja Ratliff, de hasonló volt a reakciója mindenkinek.
- Beavatott 2!- mondja Debby.
- Debby nyert! Indulás!- fogom meg a kezét és a pénztárhoz húzom. A többiek követtek, majd miután megvettük a jegyeket, meg a kaját, beültünk a filmre.
- És most?- kérdezi Ross, miután kijöttünk.
- Kajáljunk!- jelenti ki Rocky. Annyira nem voltunk éhesek, de azért elmentünk egy étteremben.
Rendeltünk és miközben ettünk, a csapat fele visszament öt éves kisgyerekbe. Ryland belefújt a szívószálba, ami benne volt a vízébe, így az "bugyborékolt", Rocky meg a sültkrumplival "agyarat" csinált magának.
Miután befejeztük a "kultúrált" evést, elindultunk körülnézni a plázába. Ebből viszont az lett, hogy Rydel ruhákat kezdett el próbálgatni. Mi szét untuk a fejünket, de aztán átmentünk egy másik boltba, ahol minden féle őrült szemüvegek voltak. Persze, Debby volt az első, aki felpróbálta az egyiket, majd a többiek is.
Miután már az összes szemüveget felpróbáltunk, elindultunk ki a plázából, de Rydel meglátott egy hullahopp karikát, így elkezdtünk játszani.
- Mennyi az idő?- kérdezi Debby.
- 1- válaszol Ross.- Miért?
- Menyjünk el vidámparkba!- jelenti ki Debby.
Mindenki beleegyezett így elindultunk. Megvettük a jegyeket és bementünk. Mindenre felültünk, amire csak tudtunk.
- Megszerezzem?- állok meg Debby mellet, aki az egyik bódénál lévő hatalmas macit nézte.
- Nem kell- mosolyog rám, de már vettem el a labdát, amivel ha ledobom az összes dobozt, megnyerem a nagy macit. Kaptam öt labdát, de a harmadikkal már le is döntöttem az összeset.
- Tessék!- nyújtom az óriás macit Debby felé.
- Köszönöm!- fogja meg majd a nyakamba ugrik.
- De cukii!- jön oda Delly.
- Hé! Gyertek!- kiállt Rocky a szemben lévő bódétól, aminél pisztollyal kell lőni. Odamentünk és játszottunk. Este nyolcig vagy tovább biztos, hogy ott voltunk, majd elindultunk haza. Nálunk kiültünk a kertbe, Ross kihozta a gitárját és ott beszélgettünk.
- Nekem lassan mennem kell- mondja Debby.
- Várj! Még énekeljünk egy utolsót- mondom.

( Riker énekli Joe részét, Debby pedig Demi-ét)

2. fejezet

Egész este, azon az üzeneten gondolkodtam. Reggel, mikor felkeltem úgy néztem ki, mint egy zombi. Bementem a fürdőmbe, majd felvettem a ruhám.

- Jó reggelt!- fogad anya a konyhába.
- Jó reggelt!- köszönök vissza és leülök. Anya elém teszi a reggelit, ami most palacsinta volt. Megettem, majd betettem a mosogatóba a tányért.
- Elmennél a boltba?- néz rám anya kérlelően, mire bólintok. - Ott van a lista, ami kell a mai vacsorához. Ja, és vehetsz valami szép ruhát is magadnak estére- mosolyog anya.
- Nem kell. Majd keresek valamit a szekrényembe- veszem fel a cipőm. Kiléptem az ajtón és elindultam. Betettem a fülhallgatót a fülembe és csak sétáltam. Egyszer csak egy kék terepjáró megállt mellettem.
- Nem kell egy fuvar?- engedi le az ablakot Riker.
- Te, hogy kerülsz ide?- állok meg és kiveszem a fülhallgatót.
- Gondoltam kocsikázom egy kicsit.- száll ki.
- Pont most?- mosolygok.
- Igen. Na, elvigyelek és eltöltünk egy közös délelőttöt vagy inkább sétálsz egyedül és mire hazaérsz, hulla leszel?- nyitja ki az anyósülésnél a kocsi ajtaját, mire elnevetem magam majd beszállok. Riker is beült és elindultunk.

* Ross szemszöge*

Riker soha nem húzott még el ilyen gyorsan itthonról. Még akkor sem, ha késésben van. Kíváncsi vagyok, hogy ki az a csaj, akivel találkozgat.
- Na, ki jön velem?- megyek be a házi stúdiónkba, ahol a többiek voltak.
- Hova?- néz fel Rocky.
- Kíváncsi vagyok, hogy ki Riker csaja. Utána megyek.- mondom.
- Én nem megyek. Ha akarja, úgyis elmondja.- mondja Rydel.
Rydel és Ratliff egy oldalon álltak, de Rocky és Ry jöttek velem. Beültünk a kocsiba és követtük Riker-t.
Megállt egy csaj mellett, aki a járdán sétált. Megálltunk a kocsival és néztük őket.
- Csak nekem ismerős ez a csaj?- kérdezi Rocky.
- Nem. Nekem is.- mondom. Hosszú szőke haja volt, fején kalap és egy piros-fekete kockás pólót viselt, ami alul össze volt kötve, így egy kicsit kilátszott a hasa. Riker kiszállt, beszélt a csajjal, majd kinyitotta neki az ajtót és elindultak. Megfordultam a kocsival és hazamentünk.
- Na? Kiderítetted, hogy ki a csaj Sherlock?- néz rám Ratliff.
- Csak annyit, hogy mind a hármunknak rohadtul ismerős.- ülök le a kanapéra.

* Debby szemszöge*

Riker felhangosította a zenét a rádióban, mire elkezdtem dúdolni. Észrevette és elkezdett énekelni majd rámnézett.
- Na nem!- jelentem ki.
- Na de! Biztos jó hangod van.- mosolyog.
- Nincs. Nem énekelek- teszem karba a kezem.
- Na légyszí! A kedvemért- néz rám.
- De csak akkor, ha te is énekelsz!- mondom és elkezdtem énekelni. Míg a bolthoz értünk énekeltünk.
- Mondtam, hogy jó hangod van- száll ki a kocsiból.
- Persze, mert Riker-nek mindig igaza van- állok meg mellette, miközben az egyik kiskorában sűrűn mondogatott mondatát utánoztam.
- Régen egy kicsit nagyképű voltam- von vállat, mire elnevetem magam.
- Régen? És kicsit?- nézek rá.
- Én megváltoztam.- mutat magára. - De te még mindig gonosz vagy- durcizik. Elnevettem magam majd elindultam be. Utánam jött és együtt bevásároltunk. Életemben nem nevettem ennyit. Riker mindennel hülyéskedett és a ruháknál szinte minden kalapot, szemüveget és minden hülyeséget felvettünk.
- Köszönöm, hogy elvittél. Nagyon jól éreztem magam.- mosolygok, mikor megállt a házunk előtt.
- Szívesen és én is. Ne segítsek bevinni a csomagokat?- kérdezi.
- Nem kell köszi.- mosolygok. Adtam egy puszit az arcára, majd kiszálltam. - Szia!- csukom be az ajtót és elindultam be. Mikor az ajtóhoz értem megfordultam. Riker intett majd elhajtott. Néztem, ahogy a kocsi eltűnik az utcába majd bementem.
- Na végre! Segíts főzni!- veszi ki anya a szatyrok egy részét a kezemből. Bementem a konyhába és segítettem neki elkészíteni a vacsorát.
- Anya, kik is jönnek?- nézek rá.
- Meglepetés.- mosolyog. Klassz.

* Riker szemszöge*

Nagyon jó volt végre Debby-vel egy kicsit hülyéskedni. Ugyan olyan vicces maradt amilyen volt. Az a legjobb benne, hogy minden hülyeségbe benne van. Sőt... ő maga a hülyeség okozója.
- Hol voltál?- ugrik elém Ryland, mikor belépek a házba.
- A városba.- mosolygok.
- Mond már el a csajod nevét. Rohadt ismerős.- jön ki Rocky a házi stúdiónkból.
- Honnan tudod hogy néz ki?- nézek rá, mire elmegy. - Rocky Mark Lynch!- megyek utána.
- Ross ötlete volt!- mutat másik öcsémre.
- Ti követtetek?- akadok ki.
- Csak addig, amíg felvetted a csajt. Utána hazajöttünk.- mondja Ross.
- Majd, ha akarom elmondom. És nem a csajom.- mondom majd otthagyom őket. Ma senki sem ronthatja el a kedvem. Anyáék szóltak, így elkezdtünk készülődni, majd elindultunk a vacsorára.

* Debby szemszöge*

- Menyj készülődni!- zavar fel anya a szobámba. Bementem és keresgélni kezdtem a ruhák között.
Találtam egyet, amit nagyon szeretek. Megcsináltam a hajam, tettem fel egy kis sminket majd felvettem.
                                

Mikor kész lettem hallottam, hogy csengetnek. Anya felkiabállt, majd hallottam, hogy ajtót nyitnak. Nem csak két személy hangját hallottam, hanem legalább nyolc személyét. Az egyik azonban nagyon ismerős volt. Kiléptem az ajtón, lementem a lépcsőn és megláttam őket. Lynch-ék. Meglepetten néztek rám és én is rájuk.
- Rydel!- futok régi legjobb barátnőmhöz és megölelem.
- Debby!- ölel vissza szorosan.- Mióta vagy itt? Miért nem jöttél hozzánk?- néz rám könnyes szemmel.
- Sajnálom, hogy nem írtam nektek. Bűntudatom van.- mondom én is könnyes szemmel.
- Ne legyen. Úristen ezt nem hiszem el!- ölel meg újra.
- Debby, de megnőttél.- mondja Stormie. Megöleltem a szülőket is majd a fiúk felé fordultam.
- Te... te... Debby!- kap fel Ryland.
- Szia!- ölelem meg szorosan. Miután letett megöleltem Rocky-t majd Ross-ra néztem.
- Mostmár tudom, honnan volt olyan ismerős az a lány akivel Riker találkozott- ölel meg.
- Honnan tudod?- kérdezem.
- Követtük.- röhög Rocky.
- Szia!- ölelem meg Riker-t.
Mikor mindenki megölelt mindenkit kimentünk a kertbe, ugyanis ott volt az asztal és ott volt megterítve.
Mint régen, most is Riker és Delly mellett ültem.
- Miért nem mondtad, hogy Debby-vel találkozol?- kérdezi Rydel.
- Megígértem neki.- mondja Riker.
- Már aznap visszaadtad neki a nyakláncot?- nézi a nyakamon díszelgő ékszert.
- Igen.- mosolyog rám Riker.
Megettük a vacsorát és tovább beszélgettünk. A felnőttek külön és mi is külön. Bevittem a konyhába a tányérokat, mikor valaki megfogta a csuklóm. Ijedten fordultam meg.
- Már alig várom a holnapot. Nagyon hiányoztál!- súgja a fülembe.
- Te írtad?- nézek rá.
- Persze- mosolyog.
- De miért nem mondtad?
- Szeretnék veled beszélni.- mondja. Megfogta a kezem és kihúzott a házból. Elmentünk egészen addig a fáig, ahol mindig találkoztunk.
- Mit akartál?- nézek rá.
- Mit szeretnél?- kérdezi, mire furán néztem rá. Nem értettem mire gondol. - Velünk kapcsolatban.- mondja.
- Legyünk...

1. fejezet

Olvastam egy darabig majd felálltam és éppen indulni készültem, mikor valaki megszólított.
- Debby?!
- Riker?!- nézek meglepetten a magas, szőke srácra.
- Te, hogy... hogyhogy?- néz ő is úgy ahogyan én.
- Visszaköltöztünk.- mosolyodok el.
- Úristen!- szalad közelebb hozzám, majd felkap és megpörget. - Megváltoztál.- tesz le.
- Te is. Nagyon is.- nevetem el magam. Még mindig úgy álltunk, ahogy Riker letett. Közel, egymást átkarolva. Sokáig álltunk így majd hátraléptem.
- Mióta vagy itt?- kérdezi.
- Nemrég értünk ide.- mondom
- És egyből ide jöttél?!- mosolyodik el. Lehajtottam a fejem és a karkötőmet kezdtem el birizgálni. Rossz úgy a szemébe nézni, hogy több, mint négy évig nem kerestem. Most meg... itt van. És sokkal helyesebb, mint volt.
- Zavarba vagy- mondja, mire felkapom a fejem. - Akkor szoktad a karkötődet piszkálni.- mosolyog. Jaj, istenem, hagyja már abba.
- Öhm... nem.. csak... nekem mennem kell.- fordulok meg.
- Várj.- kapja el a csuklóm és elém áll.
- Igen?- nézek rá.
- Valami baj van?- kérdezi aggódva. - Haragszol rám?
- Inkább neked kéne rám. Hiszen nem kerestelek.- hajtom le a fejem.
- Tudom, hogy mi miatt nem kerestél. És neked is okod lenne, hiszen én sem kerestelek.- mondja.
- Dehogynem. Két hónapig igen.- mondom.
- Nem érdekes a múlt. Végre itt vagy és csak ez számít.- emeli fel a fejem, hogy a szemébe tudjak nézni. Elmosolyodik majd matatni kezd a zsebébe és előhúz egy nyakláncot, amin egy gyűrű volt.
- Ez még megvan?- nézek döbbenten.
- Persze. Mindig nálam van. És mindig előveszem, ha erre sétálok. Azaz minden nap.- mondja mosolyogva majd felteszi nekem a nyakláncot. Elmosolyodtam és megöleltem.
- Hazakísérhetlek?- nyújtja a kezét.
- Igen.- fogom meg és elindulunk.
- Mi történt veled?- kérdezi.
- Kijártam a gimit. Nem nagyon szereztem barátokat. Semmilyen értelemben.- mondom. Veletek?- nézek felé.
- Híresek lettünk. Sokat koncertezünk. És nekem sem volt azóta barátnőm- mondja, ami eléggé meglepett.
Elengedtem a kezét és úgy mentem tovább.
- Mi a baj?- kérdezi Riker.
- Figyelj, én... öhm... Nagyon sajnálom, hogy nem kerestelek, de így láttam helyesnek. Nem tudtam, hogy valaha is visszajövünk-e. És most, hogy itt vagyok látom, hogy... megváltoztál. Megváltoztunk. Te is és én is.
Felnőttünk. És most nem tudom mit érzek. Szóval... maradjunk csak barátok oké?- nézek rá.
- Lehet, hogy kívül megváltoztam de bellül nem. De legyen, ahogy szeretnéd.- egyezik bele.
- Köszönöm. És ne haragudj, hogy...- kezdem de közbe vág.
- Nem haragszom.- ölel meg.
- Én... most... hazamegyek.- lépek eggyel hátrább.- Kérlek a többieknek még nem szólj.- mondom mire bólint. Intettem egyet majd megfordultam és elfutottam. Ahogy hazaértem becsaptam majd nekidőltem az ajtónak és a földre csúsztam.
- Debby, segíte... Jézusom mi a baj?- jön oda hozzám anya.
- Az, hogy mindent elszúrtam.- mondom.
- Honnan van ez a nyaklánc? Találkoztál Rikerrel?- kérdezi.
- Igen anya, találkoztam vele.- kelek fel.- De jobb lett volna, ha nem.- indulok a lépcső felé.
- Miért? Barátnője van vagy mi a baj?- jön utánam anya.
- Az a baj, hogy nincs barátnője. És, hogy felnőtt. És, hogy nagyon is jól néz ki. Én meg mindent elcsesztem.- mondom és felfutok a szobámba. A költöztetők már mindent bepakoltak a szobámba, így leültem az ágyamra. Lehajtottam a fejem és észrevettem egy dobozt. Kinyitottam és megtaláltam a régi képeket. Az egyiken Rydel és én vigyorgunk a medencénél a kamerába, a másiknál Riker belelöki Rydel-t a medencébe és így tovább. Sokáig nézegettem a képeket majd felkeltem.
Hogy lehettem ekkora barom?! Bűntudatom van, hogy nem kerestem. De mégis, ahogyan rámmosolyog, olyan, mintha még mindig kicsik lennénk. De nem szerethetek belé!

* Riker szemszöge*

Ezt nem hiszem el. Itt van! Debby itt van! És olyan dögös lett. Legszívesebben az egész világnak kikiabálnám, hogy itt van, de nem lehet. Megígértem neki.
- Sziasztok! Szép napunk van nem igaz? Mi történt veletek?- megyek be a nappaliba, ahol a többiek furán néznek rám.
- Veled mi lett?- néz kérdőn Rocky, miközben megkerülöm a kanapét.
- Csak jó napom van. Jó étvágyat öcsi!- veregetem meg Ross hátát, aki majdnem megfullad a kajától, mert félrenyelt.
- Csak nem egy lánnyal találkoztál?- néz mosolyogva Rydel.
- Öhm... titok.- nevetek majd kimegyek a kertbe.
- Ismerjük?- jön utánam Ratliff.
- Jobban, mint gondoljátok.- mondom, mire mindenki furán néz.
- Srácok, van egy nagy hírünk!- jön ki anya és apa a konyhából, mire bemegyünk a nappaliba.
- Ez rosszul kezdődik- mondja Rocky.
- Holnap este egy ismerősünknél vacsorázunk. Ma költöztek vissza. De...- akarja mondani anya a nevet de közbevágok.
- Anya én tudom, hogy kit akarsz mondani, de szerintem legyen meglepetés a többieknek, hogy hova megyünk.- mondom mire bólintanak, majd elmennek.
- Ne már! Titok, hogy ki a csajod és, hogy holnap hol vacsorázunk. Tudnom kell, mert ha rosszul főznek akkor inkább előtte eszem.- mondja Ryland.
- 1. Tuti jól főznek, és kettő... még nem a csajom.- hagyom ott őket majd felmentem a szobámba.
Még mindig nem hiszem el. Itt van és holnap nála vacsorázunk.

* Debby szemszöge*

- Holnap vendégek jönnek hozzánk vacsorára.- mondja anya.
- De jó!- mondom szarkaztikusan és továbbra is a vacsorámba turkálok.
- Hidd el örülni fogsz nekik.- mosolyog apa majd felkel és elmegy. Én is otthagytam a vacsorát és felmentem a szobámba. A helyére tologattam a bútorokat és megágyaztam majd lezuhanyoztam. Mikor visszamentem a szobámba valaki kopogott a terasz ajtómon. Kinyitottam az ajtót de nem volt ott senki csak egy levél.
" Alig várom a holnapot! Nagyon hiányoztál!"