7. fejezet

* Debby szemszöge*

A fejem rettenetesen fáj, forog velem minden, iszonyatos pia szag árad, hányingerem van, és fogalmam sincs, hogy hol vagyok. Jelen pillanatban, még a szememet sem tudom kinyitni, csak nyöszörgök össze- vissza.
- Jó reggelt!- hallok meg egy halk hangot magam mellett, de ez a halk hang is nyílként süvített a fejembe, és olyan, mintha hangos bemondóba mondanák. Nagynehezen kinyitottam a szemem, mire Riker aggódó arcával találtam szembe magam.
- Volt már jobb is!- mondom és a fejemet fogom.- Mi történt?- nézek rá.
- Tegnap este kicsit berúgtál, aztán Delly jobbnak látta, ha itt alszol nála. Szóval felhoztalak, ő pedig szólt anyuéknak, akik szóltak a szüleidnek- mondja, mire kipattan a szemem.
- A szüleim tudnak róla?- akadok ki.
- Nem. Csak annyit mondtunk, hogy Delly-nél alszol, mert még beszélgetni akartok, meg ilyenek- mondja, mire megkönnyebbülök és újra a fejfájásommal foglalkoztam.
- Honnan jön ez a pia szag?- fintorodom el.
- Belőled- röhög Riker.
- Nem vicces. Nagyon fáj!- nyöszörgöm.- Miért forogsz?- nézek rá, mire elneveti magát.
- Hoztam neked gyógyszert!- nyújtja felém a fehér bogyót, ami most életet is menthet nálam. Bevettem majd visszafeküdtem és tovább szenvedtem.
- Kop-kop!- jön be Delly.- Hogy vagy?- kérdezi.
- Rosszul- ülök fel egy kicsit.
- Látszik- ül le az ágyra.
- Ezzel nem nyugtatsz meg- mondom. - Haza kéne mennem- kelek fel, de megszédülök és majdnem elhányom magam.
- Biztos?- kel fel Riker.
- Igen. A szüleim már nem tudják, hogy hol vagyok- indulok el.
- Szerintem zuhanyozz le, aztán menj- tanácsolja Delly, de megrázom a fejem.
- Hazakísérlek- jön utánam Riker.
- Nem kéne. Így is leordítják a fejem- fogom meg a kezembe a cipőmet, és elindulok a lépcsőn.
- Na, mizu, bulikiráynő!- dől mosolyogva az ajtófélfának Rocky.
- Rocky, most ne! Kérlek!- nézek rá, majd kiindulok.
- Elviszlek- csukja be maga után az ajtót Riker.
- Ha, nem akarod, hogy telehányjam a menő kocsidat, akkor nem viszel el. Azért köszönöm!- fordulok meg és hazaténfergek. Az utcán kb. 5 ember jött velem szemben az utcán, és mind hülyének nézett, mert mezítláb sétálok. Semmi életerőm nem volt a cipőmet felhúzni, sem a bámészkodóknak beszólni. Nézzenek csak! Mintha ők még nem rúgtak volna be.
Hazaértem, nagy nehezen megkerestem a kulcsom, és beraktam a zárba. Óvatosan elfordítottam, majd halkan kinyitottam,hátha sikerül csendben felmennem. Lábujjhegyen mentem beljebb, de, mikor leraktam a cipőmet, nem vettem észre a mögöttem lévő álló fogast, így felborítottam. Anyám ócska antik szarja, amit nem is tudom, hogy minek használunk, ha van normális fogasunk, hatalmas hanggal csapódott a padlónak, ami iszonyatosan fájt a fejemnek, és azt hittem, most végem. A fájdalomtól is meg a szüleim is kinyírnak. Ám, nem így lett. Nem jött elő senki sem a zajra. A legkevésbé sem érdekelt most a felborult tárgy, hanem bementem, de nem volt a nappaliban senki.
- Hahó!- lépek be a konyhába, de semmi, csak az asztalon egy kis papírka.
"Dolgozni mentünk, majd jövünk! Vásárolj be, mosd ki a ruhákat, mosogass el!
Szeretünk!
Puszi: Anya és Apa!"
Ha ilyen üzenetet kapok, ráadásul másnaposan, elgondolkodom azon, hogy tényleg szeretnek-e.
Felkutattam az összes szekrény és fiókot, mire találtam még fejfájás csillapítót. Persze a doboz a polc legtetején volt, így mikor végre a kezemben volt, vagyis az ujjaimban, kicsúszott a kezemből, leesett és kiborult.
- Basszameg!- káromkodom, miközben belerúgok a görcsoldóba.
Azt is hagytam a francba. Megkerestem a fejfájás csillapítót és bevettem. Az iszonyatos pia szagban már fuldokoltam, ezért a fürdőszoba felé vettem az irányt. Beálltam a zuhany alá, és élveztem, ahogy a víz végigfolyik rajtam, és, hogy a tusfürdőm kellemes illata elfedi az alkohol bűzét. Kiszálltam a zuhany alól, mikor csengettek. Gyorsan magamra tekertem a törölközőmet, és lementem ajtót nyitni.
- Még most sem festessz valami jól!- néz rám Riker, mikor kinyitom az ajtót.
- Kössz!- forgatom a szemem, ami most iszonyatosan fáj.- Mit keresel itt?- hajtom be egy kicsit az ajtót, mivel a szemben lakó szomszéd furán nézett rám, hogy törölközőben nyitok ajtót egy fiúnak.
- Csak gondoltam megnézem élsz-e még- mosolyog, miközben hátranéz, és észrevette a szomszédod, így értette, miért bújtam az ajtó mögé.
- A szüleim melóznak, szóval nem öltek meg- mondom.
- Én nem a szüleidre céloztam. A másnaposságodra. Mi lett azzal a fogassal?- mutat magam mögé, mire hátranézek.
- Találkozott a gazdája másnapos lányával- fordulok vissza, mire Riker felnevet.- Nem akarlak elküldeni, de rengetek dolgom van és a szomszéd is kezd furcsán nézni- nézek a távolba, mire Riker is megfordul.
- Ha beengedsz segíthetek, és gondoltam, hogy a szomszéd miatt bújsz el- nevet.
- Ó, szóval te azt hiszed, hogy én neked mutogatom magam?- nézek rá elképedve.
- Nem, csak előttem nem vagy szégyenlős- vesz fel egy elég hülye vigyort. Már éppen szólni akartam, de inkább hagytam. - Na! Segítek!- ajánlja fel.
- Nem akarom, hogy így láss- mondom.
- Hogy? Törölközőben vagy ilyen fejjel?- néz rám, mire amolyan "na kössz!" fejet vágok.
- Ilyen fejjel- idézem.
- Ugyan már! Láttalak már rosszabb helyzetben is. Emlékszel, mikor influenzás lettél?- említi meg a régi időket
- Jaj, inkább hagyjuk- engedem be, majd becsukom az ajtót. Miközben becsuktam az ajtót Riker felállította a fogast. - Ülj csak le! Gyorsan felöltözöm és jövök!- indulok fel a lépcsőn. Bementem a szobámba kerestem egy kényelmes ruhát, felvettem a napszemüvegemmel együtt, majd lementem.
- Már láttam a szemed! Nyugodtan leveheted- mutat mosolyogva a szemüvegemre, mire leveszem.
- Ez ciki- indulok a konyhába.
- Nyugi! Én is voltam már másnapos. Ennél rosszabbul néztem ki- nevet, mire én is.- Itt meg mi történt?- néz a pultra. A gyógyszerek még mindig össze- vissza hevertek a földön és a konyha pulton. - Fáj a hasad?- emeli fel röhögve a görcsoldót a földről.
- Nem vagy vicces!- kapok ki a kezéből, majd berakom a gyógyszeres dobozkába a többivel együtt.- Ezeket kell ma megcsinálnom- teszem le elé a cetlit, amit anyám írt.
- Öhm.. bocsi, de most jutott eszembe, hogy anyának kell segítenem- kel fel, mire amolyan "tényleg" fejjel nézek rá.- Na jó nem!- vallja be.
- Ha felajánlottad, akkor segíts- mondom.
- Oké. Akkor te mosogass el, én addig kimosom a ruhákat, utána pedig elviszlek bevásárolni- nézi a papírt.
- Öhm.. -lépek hozzá közelebb- Tudom, hogy tudod, hogy ez rossz ötlet- kezdem el igazgatni pólója nyakát- Szóval én kimosom a ruhákat, te pedig mosogatsz- mondom mosolyogva.
- Az ember egyszer, egyszer az életébe tesz több mosóport a gépbe, és többé a közelébe sem mehet- indul a mosogatóhoz.
- Nem csak többet tettél, de rossz helyre is- nevetek, majd bemegyek a mosókonyhába. Gyorsan bepakoltam a ruhákat, elindítottam a gépet, majd visszamentem Rikerhez. Ezt jól tettem, ugyanis szinte az egész konyha habban úszott.
- Mit csinálsz?- kérdezem elkerekedett szemmel.
- Habparty- fordul meg, majd rám fújja a kezében tartott habot. Ebből megint csata alakult ki, majd abbahagytuk, mikor Riker nekiszorított a konyha pultnak. Majdnem megcsókolt, de én viccből az arcába nyomtam egy marék habot majd elszaladtam.
Miután abbahagytuk az ökörködést, sikeresen elmosogattunk, összepakoltunk és kiteregettünk, majd elindultunk bevásárolni.
- Hé! Ezt nézd!- dob felém Riker egy sípoló kutya játékot.- Ezt megvesszük?- kérdezi.
- Minek?- nevetek.- Nincs is kutyánk.
- Ross-nak- válaszolja- Mikor kicsik voltunk megharapott- mondja, mire nevetve visszadobom neki a játékot. Visszarakta a polcra és tovább mentünk.
- Debby!- szól Riker a zöldséges mérlegtől, mire felé nézek- A saláta az gyümölcs vagy zöldség?- kérdezi, mire amolyan "most csak szórakozol ugye," fejjel meredtem rá.
- Ezt most nem mondod komolyan ugye?!-kérdezem a röhögésemet visszafojtva.
- Nyugi tudom- kezd el nevetni. A körülöttünk lévő emberek kicsit hülyének néztek, de Riker-t nem nagyon izgatta. Miután sikeresen megszereztünk mindent, beálltunk a sorba.
- Nagyon köszönöm, hogy segítettél! Hogyan tudom meghálálni?- nézek rá, kifele menet a boltból.
- Nem kell hálálkodnod. Legalább veled lehettem- mosolyog.
Bepakoltuk a szatyrokat a kocsiba, majd elindultunk. Már jobban éreztem magam, és kezdtek beugrani az emlékek, de nem teljesen. Nem emlékeztem teljesen, hogy mi volt, miután a szüleim elmentek. Normális esetben ezt nem egy fiútól kérdezném meg, de Riker a legjobb barátom.
- Figyelj Riker!- kezdek el a karkötőmmel babrálni.
- Igen?- néz rám egy pillanatra.
- Öhm... mit csináltam tegnap este?- kérdezem.
- Semmit. Túl sokat ittál, aztán Delly kivitt az udvarra, ahol beszélgettünk, majd felvittelek és elaludtál- válaszolja.
- Miről beszélgettünk?- fordulok felé.
- Azt mondtad, hogy szerelmes vagy belém, és meg akartál csókolni, de nem engedtem. Tudom, hogy csak barátok vagyunk, és nem kell magyarázkodnod. Részeg voltál, és nem tudtad mit beszélsz. Értem!- néz rám megint.
- Bocsi, de tényleg nem tudtam mit beszélek- nézem a karkötőmet.
- Nem kell sajnálkoznod. Megértem!- nyúl a kezemhez, hogy hagyjam abba a karkötőm piszkálását.
Nemsokára hazaértünk, és gyorsan kipakoltam.
- Debby, nekem mennem kell!- jön be a konyhába.
- Kikísérlek!- indulunk az ajtó felé.- Köszönöm, hogy segítettél!- mosolygok rá.
- Nincs mit!- ad egy puszit az arcomra.
- Viszont, ma szerintem nem fogok bulizni, szóval holnap megnézünk egy filmet?- kérdezem, mire bólint.
Becsuktam az ajtót, és visszamentem a konyhába. Még pakolásztam egy darabig, majd kaptam egy SMS-t.
" Beszélnünk kell! Sürgős! 
Delly"
Ahogy elolvastam az üzenetet megijedtem, és már rohantam is ki az ajtón.