3. fejezet

- Legyünk barátok. Legjobb barátok- mondom.
- Oké- ölel meg.
Szorosan szorítottam magamhoz és nem akartam elengedni.
- Ugye a legjobb barátok megölelhetik egymást?- kérdezi, mire elnevetem magam.
- Persze- ölelem tovább. Még vagy öt percig álltunk, egymást átölelve, majd elindultunk vissza.
- Riker ne már! Te már töltöttél vele egy egész napot- fut elém Rydel, mikor beértünk az ajtón.
- Ne már! Nem vagyok a legújabb játékotok- mondom.
- Még- megy el mögöttem Rocky röhögve.
- Hé!- vágom hátba.
- Gyerekek készüljetek! Nemsokára megyünk- mondja Stormie.
- Ajj! Holnap mit csinálsz?- kérdezi Rydel.
- Riker-rel játszik- megy el megint mögöttem Rocky.
- Fejezd be!- szólok rá. - Öhm.. semmit. Miért?- nézek vissza Delly-re.
- Elmehetnénk a plázába. Vagy a városba, vagy a partra.- mosolyog lelkesen.
- Oké. Akkor holnap kilencre odamegyek hozzátok.- mondom.
Még beszélgettünk pár szót, majd mindenki elment.
- Hova tüntél Riker-rel?- kérdezi anya.
- Megbeszéltük, hogy barátok maradunk- mondom és felmegyek a szobámba. Anya pontosan jól tudja, hogy miért maradunk csak barátok, szóval nem akarom neki tovább ragozni a dolgokat.
Átöltöztem egy kénylemes pólóba és egy rövidnadrágba, aztán odasétáltam a falamhoz, ami tele van ragasztva képekkel. Némelyik képen elnevettem magam. Jó volt végig nézni, ezen a falon. Gondolkodásomat kopogás zavarta meg, mire ijedtemben megugrottam. A kopogás nem az ajtómtól, hanem a teraszról jött. Odasétáltam, majd elhúztam a függönyt.
- Tudod, van bejárati ajtónk- mosolygok Rikerre.
- Tudom- nevet.
- Hogyhogy itt vagy?- kérdezem.
- Gondoltam, ha holnap egész nap Delly-vel leszel. Elmehetnénk most sétálni, vagy megnézhetünk egy filmet.
- Van egy jobb ötletem- mosolygok rá, mire furán néz rám.- Várj, egy percet!- szaladok be.
A takaróm alá betettem a párnáimat, hogy ne vegyék észre, hogy elmentem. Bementem a fürdőmbe és felvettem a bikinimet, és még rá egy másik pólót és gatyát. Kinyitottam az ajtót, de mivel anya és apa pont a lépcsőn jöttek fel becsuktam.
- Gyere!- fogom meg Riker kezét és kihúzom a szobámból. Becsuktam a teraszajtót, majd lemásztunk onnan.
- És most hova?- áll mellém Riker.
- Kövess!- kezdek el futni ő pedig utánam. Egészen a partig futottunk, ahol már alig voltak emberek. Levettem a pólóm és a gatyám, majd ledobtam a földre.
- Ilyenkor akarsz fürdeni?- néz rám Riker.
- Mindig is ki akartam próbálni, hogy milyen éjszaka a tengerben fürödni. Csak kiskoromba anyáék nem engedték és jobban figyeltek, de most már felnőtt vagyok- mosolygok Riker-re.- Szóval, Riker Anthony Lynch...Vagy olyan bátor, hogy le vedd az inged és be gyere velem a tengerbe este 10 óra felé?- kérdezem.
- A jobb kérdés inkább, hogy te... Deborah Christine Johhanson, bemersz-e menni ilyenkor?- mosolyog.
- Ugyan már! Mindenki tudja, hogy én voltam és vagyok is a bátrabb- teszem csipőre a kezem, és a tengert nézem.
- Nem- neveti el magát Riker.
- De- mondom full komoly fejjel. - Te voltál az, aki nem mert fára mászni, nem mertél a gördeszkával ugratni...- mondom de a szavamba vág.
- De te voltál az, aki nem mert nekem puszit adni- mondja.
- Ez most, hogy jön ide?- hajtom le a fejem, és biztos, hogy tiszta vörös vagyok.
- Félelmekről beszéltünk, nem? Nem mertél puszit adni, vagy igen?- emeli fel a fejem.
- Igenis mertem!- mondom büszkén, mire Riker felnevet.- És a tengerbe is be merek menni ilyenkor.- mondom, de ő csak tovább nevet. - Aki utoljára ér a tengerbe, az a fogó- lököm hátra és elkezdek rohanni.
- Hé! Ez nem ér!- hallom Riker hangját mögülem, de én csak tovább futok.
- Nyertem!- kiabállok a felém futó Riker-nek, mikor beértem a vízbe.
- Akkor fuss, mert én vagyok a fogó!- mondja és pont, mikor odaért hozzám, akkor kezdtem el futni. - Megvagy!- kapja el Riker a derekamat, mikor már szinte az egész partot végig futottuk.
- Oké, most az egyszer győztél!- mondom lihegve.- De élvezd ki a dicsőséget, mert többé nem lesz benne részed- mondom, mire ellök, de én meg rántom magammal, így mind a ketten a víz alá kerültünk.
Elkezdtük fröcskölni egymást, majd miután ezt is meguntuk, felkeltünk és elindultunk sétálni. Egész végig nevettünk, hülyéskedtünk, mint régen.
- Veled mindig, rengeteget tudok nevetni- mosolyog rám Riker.
- Tudod...-állok meg vele szemben.- Ha nem költöztünk volna vissza anyáékkal, én akkor is vissza jöttem volna, egyedül. Több, mint négy éven keresztül próbáltam új életet kezdeni. Új barátokat szerezni, új képeket ragasztani a falamra de... de nem sikerült. Akárhányszor szomorú voltam, nem volt ott Delly, hogy bölcs dolgokat mondjon, nem volt ott Rocky, hogy hülyéskedjen nekem, és... és nem voltál ott, hogy elmenyjünk sétálni. Egyedül voltam és, akkor rájöttem, hogy én ide tartozom. Minden ide köt vissza. Itt a helyem Los Angelesben. Sehol máshol nem lennék meg. Csak itt!- mondom, mire Riker szorosan megölel.
- Nagyon hiányoztál!- mondja.
- Te is nekem!- mondom.
- Gyere, menyjünk tovább!- indul el. Tovább sétáltunk és nevettünk, mikor valaki ránkkiabállt.
- Hé! Mit keresnek itt?- kiabáll messziről egy zseblámpás ember.
- Elfelejtettem mondani, hogy az egyik partszakaszt megvették. Asszem most ott vagyunk!- mondja Riker, mire elnevetem magam.
- Hívom a rendőröket!- kiabáll a férfi.
- Futás!- ragadom meg nevetve Riker kezét és elkezdünk szaladni.
- Arra semmi szükség! Had aludjanak!- kiabáll vissza Riker, mire még jobban elkezdek nevetni. Mivel a férfi tényleg nyomkodni kezdte a telefonját, gyorsabban kezdtünk el futni. A szabad parton sem álltunk meg, hanem felkaptuk a cuccainkat és futottunk tovább.
- Hú! Ezt megúsztuk!- sóhajt Riker, mikor megálltunk a házunk előtt.
- Nagyon jól éreztem magam!- mosolygok rá.
- Én is!- mosolyog rám. - De most megyek, mielőtt utánam jönnek a zsaruk!- szúrja el a normális búcsúszkodásunkat, mire felnevetek.
- Jó éjt!- ölelem meg.
- Neked is!- ölel vissza.- De ugye meglátogatsz a sitten, és leteszed értem az óvadékot?- kérdezi nevetve.
- Várj, mert lehet, hogy engem is lecsuknak- nevetek.
- Szia!- távolodok el tőle.
- Szia!- int majd elkezd hátrafelé menni. Később megfordult, majd elfutott.
Visszamásztam a teraszomra, kinyitottam a résnyire becsukott ajtót, bementem és hanyatt feküdve rándöltem az ágyra. Csak néztem a plafont és visszaemlékeztem a régi, és a mostani hülyéskedésünkre.

* Másnap reggel*

* Riker szemszöge*

-ÁÁÁ!- ébredek fel drága húgom sikojára.
- Az istenért!- kelek fel. - Rydel! Mi az isten bajod van!- kiálltok a lépcső tetejéről, a kanapén ülő lányra.
- Elkentem a körmöm!- visítja vissza aggódva.
- Ezért kell felkeltened fél Los Angelest?- értetlenkedek.
- Ugye? Én is ezt kérdezem- jön ki a konyhából Debby.
- Te már fent vagy?- lepődök meg.
- Ha Rydel szervez valamit, azt nem lehet felrúgni- nevet.- Cuki a pólód- mosolyog a Grincs-es pólómra.
- Anya kimosta a többit és...-kezdem de ő csak bólogat.- Na jó! Tudom- mondom majd visszamegyek a szobámba és felöltözöm. Lementem reggelizni, majd vissza a nappaliba, ahol már mindenki ott volt.
- Akkor megyünk moziba?- fordul Rydel, Debby felé.
- Szerintem, ne csak ketten menyjünk. Jöjjön mindenki!- jelenti ki Debby, mire mindenki felpattan.
Elindultunk a moziba, majd már csak egy kérdés merült fel. Mit nézzünk?!
- Szürke ötven árnyalata- mondja Rocky.
- NEM!- kiállt rá a két lány egyszerre.
- Fogadok, hogy már megnézted- mondja Rocky, Debby-nek.
- Én meg fogadok, hogy leütlek még a mai nap folyamán- mondja és tovább nézi a plakátokat.
- Útvesztő?- kérdezi Delly.
- Nee- mondja mindenki.
- Kamuzsaruk!-kiálltja Ratliff, de hasonló volt a reakciója mindenkinek.
- Beavatott 2!- mondja Debby.
- Debby nyert! Indulás!- fogom meg a kezét és a pénztárhoz húzom. A többiek követtek, majd miután megvettük a jegyeket, meg a kaját, beültünk a filmre.
- És most?- kérdezi Ross, miután kijöttünk.
- Kajáljunk!- jelenti ki Rocky. Annyira nem voltunk éhesek, de azért elmentünk egy étteremben.
Rendeltünk és miközben ettünk, a csapat fele visszament öt éves kisgyerekbe. Ryland belefújt a szívószálba, ami benne volt a vízébe, így az "bugyborékolt", Rocky meg a sültkrumplival "agyarat" csinált magának.
Miután befejeztük a "kultúrált" evést, elindultunk körülnézni a plázába. Ebből viszont az lett, hogy Rydel ruhákat kezdett el próbálgatni. Mi szét untuk a fejünket, de aztán átmentünk egy másik boltba, ahol minden féle őrült szemüvegek voltak. Persze, Debby volt az első, aki felpróbálta az egyiket, majd a többiek is.
Miután már az összes szemüveget felpróbáltunk, elindultunk ki a plázából, de Rydel meglátott egy hullahopp karikát, így elkezdtünk játszani.
- Mennyi az idő?- kérdezi Debby.
- 1- válaszol Ross.- Miért?
- Menyjünk el vidámparkba!- jelenti ki Debby.
Mindenki beleegyezett így elindultunk. Megvettük a jegyeket és bementünk. Mindenre felültünk, amire csak tudtunk.
- Megszerezzem?- állok meg Debby mellet, aki az egyik bódénál lévő hatalmas macit nézte.
- Nem kell- mosolyog rám, de már vettem el a labdát, amivel ha ledobom az összes dobozt, megnyerem a nagy macit. Kaptam öt labdát, de a harmadikkal már le is döntöttem az összeset.
- Tessék!- nyújtom az óriás macit Debby felé.
- Köszönöm!- fogja meg majd a nyakamba ugrik.
- De cukii!- jön oda Delly.
- Hé! Gyertek!- kiállt Rocky a szemben lévő bódétól, aminél pisztollyal kell lőni. Odamentünk és játszottunk. Este nyolcig vagy tovább biztos, hogy ott voltunk, majd elindultunk haza. Nálunk kiültünk a kertbe, Ross kihozta a gitárját és ott beszélgettünk.
- Nekem lassan mennem kell- mondja Debby.
- Várj! Még énekeljünk egy utolsót- mondom.

( Riker énekli Joe részét, Debby pedig Demi-ét)

2. fejezet

Egész este, azon az üzeneten gondolkodtam. Reggel, mikor felkeltem úgy néztem ki, mint egy zombi. Bementem a fürdőmbe, majd felvettem a ruhám.

- Jó reggelt!- fogad anya a konyhába.
- Jó reggelt!- köszönök vissza és leülök. Anya elém teszi a reggelit, ami most palacsinta volt. Megettem, majd betettem a mosogatóba a tányért.
- Elmennél a boltba?- néz rám anya kérlelően, mire bólintok. - Ott van a lista, ami kell a mai vacsorához. Ja, és vehetsz valami szép ruhát is magadnak estére- mosolyog anya.
- Nem kell. Majd keresek valamit a szekrényembe- veszem fel a cipőm. Kiléptem az ajtón és elindultam. Betettem a fülhallgatót a fülembe és csak sétáltam. Egyszer csak egy kék terepjáró megállt mellettem.
- Nem kell egy fuvar?- engedi le az ablakot Riker.
- Te, hogy kerülsz ide?- állok meg és kiveszem a fülhallgatót.
- Gondoltam kocsikázom egy kicsit.- száll ki.
- Pont most?- mosolygok.
- Igen. Na, elvigyelek és eltöltünk egy közös délelőttöt vagy inkább sétálsz egyedül és mire hazaérsz, hulla leszel?- nyitja ki az anyósülésnél a kocsi ajtaját, mire elnevetem magam majd beszállok. Riker is beült és elindultunk.

* Ross szemszöge*

Riker soha nem húzott még el ilyen gyorsan itthonról. Még akkor sem, ha késésben van. Kíváncsi vagyok, hogy ki az a csaj, akivel találkozgat.
- Na, ki jön velem?- megyek be a házi stúdiónkba, ahol a többiek voltak.
- Hova?- néz fel Rocky.
- Kíváncsi vagyok, hogy ki Riker csaja. Utána megyek.- mondom.
- Én nem megyek. Ha akarja, úgyis elmondja.- mondja Rydel.
Rydel és Ratliff egy oldalon álltak, de Rocky és Ry jöttek velem. Beültünk a kocsiba és követtük Riker-t.
Megállt egy csaj mellett, aki a járdán sétált. Megálltunk a kocsival és néztük őket.
- Csak nekem ismerős ez a csaj?- kérdezi Rocky.
- Nem. Nekem is.- mondom. Hosszú szőke haja volt, fején kalap és egy piros-fekete kockás pólót viselt, ami alul össze volt kötve, így egy kicsit kilátszott a hasa. Riker kiszállt, beszélt a csajjal, majd kinyitotta neki az ajtót és elindultak. Megfordultam a kocsival és hazamentünk.
- Na? Kiderítetted, hogy ki a csaj Sherlock?- néz rám Ratliff.
- Csak annyit, hogy mind a hármunknak rohadtul ismerős.- ülök le a kanapéra.

* Debby szemszöge*

Riker felhangosította a zenét a rádióban, mire elkezdtem dúdolni. Észrevette és elkezdett énekelni majd rámnézett.
- Na nem!- jelentem ki.
- Na de! Biztos jó hangod van.- mosolyog.
- Nincs. Nem énekelek- teszem karba a kezem.
- Na légyszí! A kedvemért- néz rám.
- De csak akkor, ha te is énekelsz!- mondom és elkezdtem énekelni. Míg a bolthoz értünk énekeltünk.
- Mondtam, hogy jó hangod van- száll ki a kocsiból.
- Persze, mert Riker-nek mindig igaza van- állok meg mellette, miközben az egyik kiskorában sűrűn mondogatott mondatát utánoztam.
- Régen egy kicsit nagyképű voltam- von vállat, mire elnevetem magam.
- Régen? És kicsit?- nézek rá.
- Én megváltoztam.- mutat magára. - De te még mindig gonosz vagy- durcizik. Elnevettem magam majd elindultam be. Utánam jött és együtt bevásároltunk. Életemben nem nevettem ennyit. Riker mindennel hülyéskedett és a ruháknál szinte minden kalapot, szemüveget és minden hülyeséget felvettünk.
- Köszönöm, hogy elvittél. Nagyon jól éreztem magam.- mosolygok, mikor megállt a házunk előtt.
- Szívesen és én is. Ne segítsek bevinni a csomagokat?- kérdezi.
- Nem kell köszi.- mosolygok. Adtam egy puszit az arcára, majd kiszálltam. - Szia!- csukom be az ajtót és elindultam be. Mikor az ajtóhoz értem megfordultam. Riker intett majd elhajtott. Néztem, ahogy a kocsi eltűnik az utcába majd bementem.
- Na végre! Segíts főzni!- veszi ki anya a szatyrok egy részét a kezemből. Bementem a konyhába és segítettem neki elkészíteni a vacsorát.
- Anya, kik is jönnek?- nézek rá.
- Meglepetés.- mosolyog. Klassz.

* Riker szemszöge*

Nagyon jó volt végre Debby-vel egy kicsit hülyéskedni. Ugyan olyan vicces maradt amilyen volt. Az a legjobb benne, hogy minden hülyeségbe benne van. Sőt... ő maga a hülyeség okozója.
- Hol voltál?- ugrik elém Ryland, mikor belépek a házba.
- A városba.- mosolygok.
- Mond már el a csajod nevét. Rohadt ismerős.- jön ki Rocky a házi stúdiónkból.
- Honnan tudod hogy néz ki?- nézek rá, mire elmegy. - Rocky Mark Lynch!- megyek utána.
- Ross ötlete volt!- mutat másik öcsémre.
- Ti követtetek?- akadok ki.
- Csak addig, amíg felvetted a csajt. Utána hazajöttünk.- mondja Ross.
- Majd, ha akarom elmondom. És nem a csajom.- mondom majd otthagyom őket. Ma senki sem ronthatja el a kedvem. Anyáék szóltak, így elkezdtünk készülődni, majd elindultunk a vacsorára.

* Debby szemszöge*

- Menyj készülődni!- zavar fel anya a szobámba. Bementem és keresgélni kezdtem a ruhák között.
Találtam egyet, amit nagyon szeretek. Megcsináltam a hajam, tettem fel egy kis sminket majd felvettem.
                                

Mikor kész lettem hallottam, hogy csengetnek. Anya felkiabállt, majd hallottam, hogy ajtót nyitnak. Nem csak két személy hangját hallottam, hanem legalább nyolc személyét. Az egyik azonban nagyon ismerős volt. Kiléptem az ajtón, lementem a lépcsőn és megláttam őket. Lynch-ék. Meglepetten néztek rám és én is rájuk.
- Rydel!- futok régi legjobb barátnőmhöz és megölelem.
- Debby!- ölel vissza szorosan.- Mióta vagy itt? Miért nem jöttél hozzánk?- néz rám könnyes szemmel.
- Sajnálom, hogy nem írtam nektek. Bűntudatom van.- mondom én is könnyes szemmel.
- Ne legyen. Úristen ezt nem hiszem el!- ölel meg újra.
- Debby, de megnőttél.- mondja Stormie. Megöleltem a szülőket is majd a fiúk felé fordultam.
- Te... te... Debby!- kap fel Ryland.
- Szia!- ölelem meg szorosan. Miután letett megöleltem Rocky-t majd Ross-ra néztem.
- Mostmár tudom, honnan volt olyan ismerős az a lány akivel Riker találkozott- ölel meg.
- Honnan tudod?- kérdezem.
- Követtük.- röhög Rocky.
- Szia!- ölelem meg Riker-t.
Mikor mindenki megölelt mindenkit kimentünk a kertbe, ugyanis ott volt az asztal és ott volt megterítve.
Mint régen, most is Riker és Delly mellett ültem.
- Miért nem mondtad, hogy Debby-vel találkozol?- kérdezi Rydel.
- Megígértem neki.- mondja Riker.
- Már aznap visszaadtad neki a nyakláncot?- nézi a nyakamon díszelgő ékszert.
- Igen.- mosolyog rám Riker.
Megettük a vacsorát és tovább beszélgettünk. A felnőttek külön és mi is külön. Bevittem a konyhába a tányérokat, mikor valaki megfogta a csuklóm. Ijedten fordultam meg.
- Már alig várom a holnapot. Nagyon hiányoztál!- súgja a fülembe.
- Te írtad?- nézek rá.
- Persze- mosolyog.
- De miért nem mondtad?
- Szeretnék veled beszélni.- mondja. Megfogta a kezem és kihúzott a házból. Elmentünk egészen addig a fáig, ahol mindig találkoztunk.
- Mit akartál?- nézek rá.
- Mit szeretnél?- kérdezi, mire furán néztem rá. Nem értettem mire gondol. - Velünk kapcsolatban.- mondja.
- Legyünk...

1. fejezet

Olvastam egy darabig majd felálltam és éppen indulni készültem, mikor valaki megszólított.
- Debby?!
- Riker?!- nézek meglepetten a magas, szőke srácra.
- Te, hogy... hogyhogy?- néz ő is úgy ahogyan én.
- Visszaköltöztünk.- mosolyodok el.
- Úristen!- szalad közelebb hozzám, majd felkap és megpörget. - Megváltoztál.- tesz le.
- Te is. Nagyon is.- nevetem el magam. Még mindig úgy álltunk, ahogy Riker letett. Közel, egymást átkarolva. Sokáig álltunk így majd hátraléptem.
- Mióta vagy itt?- kérdezi.
- Nemrég értünk ide.- mondom
- És egyből ide jöttél?!- mosolyodik el. Lehajtottam a fejem és a karkötőmet kezdtem el birizgálni. Rossz úgy a szemébe nézni, hogy több, mint négy évig nem kerestem. Most meg... itt van. És sokkal helyesebb, mint volt.
- Zavarba vagy- mondja, mire felkapom a fejem. - Akkor szoktad a karkötődet piszkálni.- mosolyog. Jaj, istenem, hagyja már abba.
- Öhm... nem.. csak... nekem mennem kell.- fordulok meg.
- Várj.- kapja el a csuklóm és elém áll.
- Igen?- nézek rá.
- Valami baj van?- kérdezi aggódva. - Haragszol rám?
- Inkább neked kéne rám. Hiszen nem kerestelek.- hajtom le a fejem.
- Tudom, hogy mi miatt nem kerestél. És neked is okod lenne, hiszen én sem kerestelek.- mondja.
- Dehogynem. Két hónapig igen.- mondom.
- Nem érdekes a múlt. Végre itt vagy és csak ez számít.- emeli fel a fejem, hogy a szemébe tudjak nézni. Elmosolyodik majd matatni kezd a zsebébe és előhúz egy nyakláncot, amin egy gyűrű volt.
- Ez még megvan?- nézek döbbenten.
- Persze. Mindig nálam van. És mindig előveszem, ha erre sétálok. Azaz minden nap.- mondja mosolyogva majd felteszi nekem a nyakláncot. Elmosolyodtam és megöleltem.
- Hazakísérhetlek?- nyújtja a kezét.
- Igen.- fogom meg és elindulunk.
- Mi történt veled?- kérdezi.
- Kijártam a gimit. Nem nagyon szereztem barátokat. Semmilyen értelemben.- mondom. Veletek?- nézek felé.
- Híresek lettünk. Sokat koncertezünk. És nekem sem volt azóta barátnőm- mondja, ami eléggé meglepett.
Elengedtem a kezét és úgy mentem tovább.
- Mi a baj?- kérdezi Riker.
- Figyelj, én... öhm... Nagyon sajnálom, hogy nem kerestelek, de így láttam helyesnek. Nem tudtam, hogy valaha is visszajövünk-e. És most, hogy itt vagyok látom, hogy... megváltoztál. Megváltoztunk. Te is és én is.
Felnőttünk. És most nem tudom mit érzek. Szóval... maradjunk csak barátok oké?- nézek rá.
- Lehet, hogy kívül megváltoztam de bellül nem. De legyen, ahogy szeretnéd.- egyezik bele.
- Köszönöm. És ne haragudj, hogy...- kezdem de közbe vág.
- Nem haragszom.- ölel meg.
- Én... most... hazamegyek.- lépek eggyel hátrább.- Kérlek a többieknek még nem szólj.- mondom mire bólint. Intettem egyet majd megfordultam és elfutottam. Ahogy hazaértem becsaptam majd nekidőltem az ajtónak és a földre csúsztam.
- Debby, segíte... Jézusom mi a baj?- jön oda hozzám anya.
- Az, hogy mindent elszúrtam.- mondom.
- Honnan van ez a nyaklánc? Találkoztál Rikerrel?- kérdezi.
- Igen anya, találkoztam vele.- kelek fel.- De jobb lett volna, ha nem.- indulok a lépcső felé.
- Miért? Barátnője van vagy mi a baj?- jön utánam anya.
- Az a baj, hogy nincs barátnője. És, hogy felnőtt. És, hogy nagyon is jól néz ki. Én meg mindent elcsesztem.- mondom és felfutok a szobámba. A költöztetők már mindent bepakoltak a szobámba, így leültem az ágyamra. Lehajtottam a fejem és észrevettem egy dobozt. Kinyitottam és megtaláltam a régi képeket. Az egyiken Rydel és én vigyorgunk a medencénél a kamerába, a másiknál Riker belelöki Rydel-t a medencébe és így tovább. Sokáig nézegettem a képeket majd felkeltem.
Hogy lehettem ekkora barom?! Bűntudatom van, hogy nem kerestem. De mégis, ahogyan rámmosolyog, olyan, mintha még mindig kicsik lennénk. De nem szerethetek belé!

* Riker szemszöge*

Ezt nem hiszem el. Itt van! Debby itt van! És olyan dögös lett. Legszívesebben az egész világnak kikiabálnám, hogy itt van, de nem lehet. Megígértem neki.
- Sziasztok! Szép napunk van nem igaz? Mi történt veletek?- megyek be a nappaliba, ahol a többiek furán néznek rám.
- Veled mi lett?- néz kérdőn Rocky, miközben megkerülöm a kanapét.
- Csak jó napom van. Jó étvágyat öcsi!- veregetem meg Ross hátát, aki majdnem megfullad a kajától, mert félrenyelt.
- Csak nem egy lánnyal találkoztál?- néz mosolyogva Rydel.
- Öhm... titok.- nevetek majd kimegyek a kertbe.
- Ismerjük?- jön utánam Ratliff.
- Jobban, mint gondoljátok.- mondom, mire mindenki furán néz.
- Srácok, van egy nagy hírünk!- jön ki anya és apa a konyhából, mire bemegyünk a nappaliba.
- Ez rosszul kezdődik- mondja Rocky.
- Holnap este egy ismerősünknél vacsorázunk. Ma költöztek vissza. De...- akarja mondani anya a nevet de közbevágok.
- Anya én tudom, hogy kit akarsz mondani, de szerintem legyen meglepetés a többieknek, hogy hova megyünk.- mondom mire bólintanak, majd elmennek.
- Ne már! Titok, hogy ki a csajod és, hogy holnap hol vacsorázunk. Tudnom kell, mert ha rosszul főznek akkor inkább előtte eszem.- mondja Ryland.
- 1. Tuti jól főznek, és kettő... még nem a csajom.- hagyom ott őket majd felmentem a szobámba.
Még mindig nem hiszem el. Itt van és holnap nála vacsorázunk.

* Debby szemszöge*

- Holnap vendégek jönnek hozzánk vacsorára.- mondja anya.
- De jó!- mondom szarkaztikusan és továbbra is a vacsorámba turkálok.
- Hidd el örülni fogsz nekik.- mosolyog apa majd felkel és elmegy. Én is otthagytam a vacsorát és felmentem a szobámba. A helyére tologattam a bútorokat és megágyaztam majd lezuhanyoztam. Mikor visszamentem a szobámba valaki kopogott a terasz ajtómon. Kinyitottam az ajtót de nem volt ott senki csak egy levél.
" Alig várom a holnapot! Nagyon hiányoztál!"