1. fejezet

Olvastam egy darabig majd felálltam és éppen indulni készültem, mikor valaki megszólított.
- Debby?!
- Riker?!- nézek meglepetten a magas, szőke srácra.
- Te, hogy... hogyhogy?- néz ő is úgy ahogyan én.
- Visszaköltöztünk.- mosolyodok el.
- Úristen!- szalad közelebb hozzám, majd felkap és megpörget. - Megváltoztál.- tesz le.
- Te is. Nagyon is.- nevetem el magam. Még mindig úgy álltunk, ahogy Riker letett. Közel, egymást átkarolva. Sokáig álltunk így majd hátraléptem.
- Mióta vagy itt?- kérdezi.
- Nemrég értünk ide.- mondom
- És egyből ide jöttél?!- mosolyodik el. Lehajtottam a fejem és a karkötőmet kezdtem el birizgálni. Rossz úgy a szemébe nézni, hogy több, mint négy évig nem kerestem. Most meg... itt van. És sokkal helyesebb, mint volt.
- Zavarba vagy- mondja, mire felkapom a fejem. - Akkor szoktad a karkötődet piszkálni.- mosolyog. Jaj, istenem, hagyja már abba.
- Öhm... nem.. csak... nekem mennem kell.- fordulok meg.
- Várj.- kapja el a csuklóm és elém áll.
- Igen?- nézek rá.
- Valami baj van?- kérdezi aggódva. - Haragszol rám?
- Inkább neked kéne rám. Hiszen nem kerestelek.- hajtom le a fejem.
- Tudom, hogy mi miatt nem kerestél. És neked is okod lenne, hiszen én sem kerestelek.- mondja.
- Dehogynem. Két hónapig igen.- mondom.
- Nem érdekes a múlt. Végre itt vagy és csak ez számít.- emeli fel a fejem, hogy a szemébe tudjak nézni. Elmosolyodik majd matatni kezd a zsebébe és előhúz egy nyakláncot, amin egy gyűrű volt.
- Ez még megvan?- nézek döbbenten.
- Persze. Mindig nálam van. És mindig előveszem, ha erre sétálok. Azaz minden nap.- mondja mosolyogva majd felteszi nekem a nyakláncot. Elmosolyodtam és megöleltem.
- Hazakísérhetlek?- nyújtja a kezét.
- Igen.- fogom meg és elindulunk.
- Mi történt veled?- kérdezi.
- Kijártam a gimit. Nem nagyon szereztem barátokat. Semmilyen értelemben.- mondom. Veletek?- nézek felé.
- Híresek lettünk. Sokat koncertezünk. És nekem sem volt azóta barátnőm- mondja, ami eléggé meglepett.
Elengedtem a kezét és úgy mentem tovább.
- Mi a baj?- kérdezi Riker.
- Figyelj, én... öhm... Nagyon sajnálom, hogy nem kerestelek, de így láttam helyesnek. Nem tudtam, hogy valaha is visszajövünk-e. És most, hogy itt vagyok látom, hogy... megváltoztál. Megváltoztunk. Te is és én is.
Felnőttünk. És most nem tudom mit érzek. Szóval... maradjunk csak barátok oké?- nézek rá.
- Lehet, hogy kívül megváltoztam de bellül nem. De legyen, ahogy szeretnéd.- egyezik bele.
- Köszönöm. És ne haragudj, hogy...- kezdem de közbe vág.
- Nem haragszom.- ölel meg.
- Én... most... hazamegyek.- lépek eggyel hátrább.- Kérlek a többieknek még nem szólj.- mondom mire bólint. Intettem egyet majd megfordultam és elfutottam. Ahogy hazaértem becsaptam majd nekidőltem az ajtónak és a földre csúsztam.
- Debby, segíte... Jézusom mi a baj?- jön oda hozzám anya.
- Az, hogy mindent elszúrtam.- mondom.
- Honnan van ez a nyaklánc? Találkoztál Rikerrel?- kérdezi.
- Igen anya, találkoztam vele.- kelek fel.- De jobb lett volna, ha nem.- indulok a lépcső felé.
- Miért? Barátnője van vagy mi a baj?- jön utánam anya.
- Az a baj, hogy nincs barátnője. És, hogy felnőtt. És, hogy nagyon is jól néz ki. Én meg mindent elcsesztem.- mondom és felfutok a szobámba. A költöztetők már mindent bepakoltak a szobámba, így leültem az ágyamra. Lehajtottam a fejem és észrevettem egy dobozt. Kinyitottam és megtaláltam a régi képeket. Az egyiken Rydel és én vigyorgunk a medencénél a kamerába, a másiknál Riker belelöki Rydel-t a medencébe és így tovább. Sokáig nézegettem a képeket majd felkeltem.
Hogy lehettem ekkora barom?! Bűntudatom van, hogy nem kerestem. De mégis, ahogyan rámmosolyog, olyan, mintha még mindig kicsik lennénk. De nem szerethetek belé!

* Riker szemszöge*

Ezt nem hiszem el. Itt van! Debby itt van! És olyan dögös lett. Legszívesebben az egész világnak kikiabálnám, hogy itt van, de nem lehet. Megígértem neki.
- Sziasztok! Szép napunk van nem igaz? Mi történt veletek?- megyek be a nappaliba, ahol a többiek furán néznek rám.
- Veled mi lett?- néz kérdőn Rocky, miközben megkerülöm a kanapét.
- Csak jó napom van. Jó étvágyat öcsi!- veregetem meg Ross hátát, aki majdnem megfullad a kajától, mert félrenyelt.
- Csak nem egy lánnyal találkoztál?- néz mosolyogva Rydel.
- Öhm... titok.- nevetek majd kimegyek a kertbe.
- Ismerjük?- jön utánam Ratliff.
- Jobban, mint gondoljátok.- mondom, mire mindenki furán néz.
- Srácok, van egy nagy hírünk!- jön ki anya és apa a konyhából, mire bemegyünk a nappaliba.
- Ez rosszul kezdődik- mondja Rocky.
- Holnap este egy ismerősünknél vacsorázunk. Ma költöztek vissza. De...- akarja mondani anya a nevet de közbevágok.
- Anya én tudom, hogy kit akarsz mondani, de szerintem legyen meglepetés a többieknek, hogy hova megyünk.- mondom mire bólintanak, majd elmennek.
- Ne már! Titok, hogy ki a csajod és, hogy holnap hol vacsorázunk. Tudnom kell, mert ha rosszul főznek akkor inkább előtte eszem.- mondja Ryland.
- 1. Tuti jól főznek, és kettő... még nem a csajom.- hagyom ott őket majd felmentem a szobámba.
Még mindig nem hiszem el. Itt van és holnap nála vacsorázunk.

* Debby szemszöge*

- Holnap vendégek jönnek hozzánk vacsorára.- mondja anya.
- De jó!- mondom szarkaztikusan és továbbra is a vacsorámba turkálok.
- Hidd el örülni fogsz nekik.- mosolyog apa majd felkel és elmegy. Én is otthagytam a vacsorát és felmentem a szobámba. A helyére tologattam a bútorokat és megágyaztam majd lezuhanyoztam. Mikor visszamentem a szobámba valaki kopogott a terasz ajtómon. Kinyitottam az ajtót de nem volt ott senki csak egy levél.
" Alig várom a holnapot! Nagyon hiányoztál!"