.jpg)
- Jó reggelt!- fogad anya a konyhába.
- Jó reggelt!- köszönök vissza és leülök. Anya elém teszi a reggelit, ami most palacsinta volt. Megettem, majd betettem a mosogatóba a tányért.
- Elmennél a boltba?- néz rám anya kérlelően, mire bólintok. - Ott van a lista, ami kell a mai vacsorához. Ja, és vehetsz valami szép ruhát is magadnak estére- mosolyog anya.
- Nem kell. Majd keresek valamit a szekrényembe- veszem fel a cipőm. Kiléptem az ajtón és elindultam. Betettem a fülhallgatót a fülembe és csak sétáltam. Egyszer csak egy kék terepjáró megállt mellettem.
- Nem kell egy fuvar?- engedi le az ablakot Riker.
- Te, hogy kerülsz ide?- állok meg és kiveszem a fülhallgatót.
- Gondoltam kocsikázom egy kicsit.- száll ki.
- Pont most?- mosolygok.
- Igen. Na, elvigyelek és eltöltünk egy közös délelőttöt vagy inkább sétálsz egyedül és mire hazaérsz, hulla leszel?- nyitja ki az anyósülésnél a kocsi ajtaját, mire elnevetem magam majd beszállok. Riker is beült és elindultunk.
* Ross szemszöge*
Riker soha nem húzott még el ilyen gyorsan itthonról. Még akkor sem, ha késésben van. Kíváncsi vagyok, hogy ki az a csaj, akivel találkozgat.
- Na, ki jön velem?- megyek be a házi stúdiónkba, ahol a többiek voltak.
- Hova?- néz fel Rocky.
- Kíváncsi vagyok, hogy ki Riker csaja. Utána megyek.- mondom.
- Én nem megyek. Ha akarja, úgyis elmondja.- mondja Rydel.
Rydel és Ratliff egy oldalon álltak, de Rocky és Ry jöttek velem. Beültünk a kocsiba és követtük Riker-t.
Megállt egy csaj mellett, aki a járdán sétált. Megálltunk a kocsival és néztük őket.
- Csak nekem ismerős ez a csaj?- kérdezi Rocky.
- Nem. Nekem is.- mondom. Hosszú szőke haja volt, fején kalap és egy piros-fekete kockás pólót viselt, ami alul össze volt kötve, így egy kicsit kilátszott a hasa. Riker kiszállt, beszélt a csajjal, majd kinyitotta neki az ajtót és elindultak. Megfordultam a kocsival és hazamentünk.
- Na? Kiderítetted, hogy ki a csaj Sherlock?- néz rám Ratliff.
- Csak annyit, hogy mind a hármunknak rohadtul ismerős.- ülök le a kanapéra.
* Debby szemszöge*
Riker felhangosította a zenét a rádióban, mire elkezdtem dúdolni. Észrevette és elkezdett énekelni majd rámnézett.
- Na nem!- jelentem ki.
- Na de! Biztos jó hangod van.- mosolyog.
- Nincs. Nem énekelek- teszem karba a kezem.
- Na légyszí! A kedvemért- néz rám.
- De csak akkor, ha te is énekelsz!- mondom és elkezdtem énekelni. Míg a bolthoz értünk énekeltünk.
- Mondtam, hogy jó hangod van- száll ki a kocsiból.
- Persze, mert Riker-nek mindig igaza van- állok meg mellette, miközben az egyik kiskorában sűrűn mondogatott mondatát utánoztam.
- Régen egy kicsit nagyképű voltam- von vállat, mire elnevetem magam.
- Régen? És kicsit?- nézek rá.
- Én megváltoztam.- mutat magára. - De te még mindig gonosz vagy- durcizik. Elnevettem magam majd elindultam be. Utánam jött és együtt bevásároltunk. Életemben nem nevettem ennyit. Riker mindennel hülyéskedett és a ruháknál szinte minden kalapot, szemüveget és minden hülyeséget felvettünk.
- Köszönöm, hogy elvittél. Nagyon jól éreztem magam.- mosolygok, mikor megállt a házunk előtt.
- Szívesen és én is. Ne segítsek bevinni a csomagokat?- kérdezi.
- Nem kell köszi.- mosolygok. Adtam egy puszit az arcára, majd kiszálltam. - Szia!- csukom be az ajtót és elindultam be. Mikor az ajtóhoz értem megfordultam. Riker intett majd elhajtott. Néztem, ahogy a kocsi eltűnik az utcába majd bementem.
- Na végre! Segíts főzni!- veszi ki anya a szatyrok egy részét a kezemből. Bementem a konyhába és segítettem neki elkészíteni a vacsorát.
- Anya, kik is jönnek?- nézek rá.
- Meglepetés.- mosolyog. Klassz.
* Riker szemszöge*
Nagyon jó volt végre Debby-vel egy kicsit hülyéskedni. Ugyan olyan vicces maradt amilyen volt. Az a legjobb benne, hogy minden hülyeségbe benne van. Sőt... ő maga a hülyeség okozója.
- Hol voltál?- ugrik elém Ryland, mikor belépek a házba.
- A városba.- mosolygok.
- Mond már el a csajod nevét. Rohadt ismerős.- jön ki Rocky a házi stúdiónkból.
- Honnan tudod hogy néz ki?- nézek rá, mire elmegy. - Rocky Mark Lynch!- megyek utána.
- Ross ötlete volt!- mutat másik öcsémre.
- Ti követtetek?- akadok ki.
- Csak addig, amíg felvetted a csajt. Utána hazajöttünk.- mondja Ross.
- Majd, ha akarom elmondom. És nem a csajom.- mondom majd otthagyom őket. Ma senki sem ronthatja el a kedvem. Anyáék szóltak, így elkezdtünk készülődni, majd elindultunk a vacsorára.
* Debby szemszöge*
- Menyj készülődni!- zavar fel anya a szobámba. Bementem és keresgélni kezdtem a ruhák között.
Találtam egyet, amit nagyon szeretek. Megcsináltam a hajam, tettem fel egy kis sminket majd felvettem.
Mikor kész lettem hallottam, hogy csengetnek. Anya felkiabállt, majd hallottam, hogy ajtót nyitnak. Nem csak két személy hangját hallottam, hanem legalább nyolc személyét. Az egyik azonban nagyon ismerős volt. Kiléptem az ajtón, lementem a lépcsőn és megláttam őket. Lynch-ék. Meglepetten néztek rám és én is rájuk.
- Rydel!- futok régi legjobb barátnőmhöz és megölelem.
- Debby!- ölel vissza szorosan.- Mióta vagy itt? Miért nem jöttél hozzánk?- néz rám könnyes szemmel.
- Sajnálom, hogy nem írtam nektek. Bűntudatom van.- mondom én is könnyes szemmel.
- Ne legyen. Úristen ezt nem hiszem el!- ölel meg újra.
- Debby, de megnőttél.- mondja Stormie. Megöleltem a szülőket is majd a fiúk felé fordultam.
- Te... te... Debby!- kap fel Ryland.
- Szia!- ölelem meg szorosan. Miután letett megöleltem Rocky-t majd Ross-ra néztem.
- Mostmár tudom, honnan volt olyan ismerős az a lány akivel Riker találkozott- ölel meg.
- Honnan tudod?- kérdezem.
- Követtük.- röhög Rocky.
- Szia!- ölelem meg Riker-t.
Mikor mindenki megölelt mindenkit kimentünk a kertbe, ugyanis ott volt az asztal és ott volt megterítve.
Mint régen, most is Riker és Delly mellett ültem.
- Miért nem mondtad, hogy Debby-vel találkozol?- kérdezi Rydel.
- Megígértem neki.- mondja Riker.
- Már aznap visszaadtad neki a nyakláncot?- nézi a nyakamon díszelgő ékszert.
- Igen.- mosolyog rám Riker.
Megettük a vacsorát és tovább beszélgettünk. A felnőttek külön és mi is külön. Bevittem a konyhába a tányérokat, mikor valaki megfogta a csuklóm. Ijedten fordultam meg.
- Már alig várom a holnapot. Nagyon hiányoztál!- súgja a fülembe.
- Te írtad?- nézek rá.
- Persze- mosolyog.
- De miért nem mondtad?
- Szeretnék veled beszélni.- mondja. Megfogta a kezem és kihúzott a házból. Elmentünk egészen addig a fáig, ahol mindig találkoztunk.
- Mit akartál?- nézek rá.
- Mit szeretnél?- kérdezi, mire furán néztem rá. Nem értettem mire gondol. - Velünk kapcsolatban.- mondja.
- Legyünk...
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése